Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)
Mindenszentek litániáján kívül, egy másik, a miseruha összeállításánál felhasznált egyházi szöveggel egyértelműen magyarázható. A vízszintes sávok elemzése után vegyük figyelembe a hátoldal függőleges tengelyét: ábrázolásainak tematikája az ikonográfiái programnak is gerincét jelenti, hiszen a mennyei hierarchia csúcspontja, a Deészisz és /a Krisztus képek ott helyezkednek el. Az egymás alatti kétszeres Krisztus-ábrázolás viszont szokatlan, de a tervező határozott elgondolása sejthető. A felső, háromszögalakú rész Mária, Krisztus és Keresztelő János, azaz a deészisz a Mindenszentek litániáinak is élén áll és az általános képi és szöveggyakorlatnlak megfelel. A függőleges tengelyen felül az emberi alakban nem ábrázolt Atyaisten áldó keze tűnik fel. Ez az Újszövetségből vezethető le, nem ritka megjelenítésről van szó, a példák sokasága beszél az ikonökráfiai típusról. A Fiú, azaz Krisztus, az Atyaisten képmása: „Istent soha, senki sem látta, az Egyszülött Isten aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki” írja János evangélista (1,18). Tehát az Atyaistent nem ábrázolták emberi alakban a miseruhán, a Fiú azonban teljes fényben kétszer is megjelenik. A felső man- dorlába helyezte a tervező a győzelmes Krisztust, amint az oroszlánon és a sárkányon diadalmaskodik. A mandorla és a szöveg egyaránt a 90. zsoltárt illusztrálja, és hagyományos ikonográfiái megoldás: „Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz le”. Az ellenségein diadalmaskodó ember dualista témája az ókortól kezdve ismert, kidolgozott és gyakori típus. A római császár, amint lovon vagy gyalog legyőzi a birodalom ellenségeit, a barbárokat: maga alá tiporja őket. A 4. századi keresztény uralkodók esetében: a pogányákon, barbárokon, az eretnekeken (hol az arianusokon, hol az ortodoxokon) diadalmas császár a gonoszt megszemélyesítő kígyóba döfi lándzsáját. Interferálnák ezzel a Bellerophon- Chimera ábrázolások. A képtípus a keresztény művészet sajátjává vált az ellenségen diadalmaskodó Krisztus-képeken: a ravennai érseki palota későantik mozaikja a típus egyik legkorábbi megjelenése. A jelenetnek — mint említettem — nincsen köze az 1030-as német háborúhoz. Kannád császár lehetett István és a magyarok ellensége, de nem Krisztusé. Az alsó mandanlában a Maiestas Dominit, az Ür fenségét ábrázolták: a felirat a kormányzó és uralkodó Krisztusról szól. Alul a földi szféra következik: az Isten kegyelméből uralkodó király és családja. Fel kell figyelnünk arra, hogy a függőleges tengely ábrázolásai egy másik liturgikus szöveget követnek: ez a Laudes Regiae. Ezeket az ókori szertartásrendben gyökerező uralkodói üdvözléseket a Karoling kortól a világi uralkodók, a pápák, püspökök megjelenésekor énekelték az egyházi szertartásokon és ünnepeken. E szövegek kötött szerkezete nagyszerűen megfelel a kazula tematikájának. Christus Vincit, Christus regnat, Christus imperat-tál kezdődő szövegben — máig éneklik a katolikus templomokban — a szentekhez könyörögnek az uralkodóért, a pápáért, püspökökért a következő csoportosításban: Mária, az angyalok és Keresztelő János, majd néhány apostol, néhány vértanú és szent következik. Litánia-sze- rűen könyörögnek az uralkodóért és családjáért. A miseruha főtengelyének ábrázolásai szinte szó szerint követik a szöveget. Krisztus, Mária az angyalok és a Keresztelő áll a szöveg álén, és a miséruha legfelső régiójában. A jobboldali mandorla férfiújának azonosítását ez a szöveg is erősíti. A felső mandorla a laudes kezdetének Christus Vincit: Krisztus győz! szavait parafrazálja szövegben és ábrázolásban hűen. Az alsó Krisztus-mandorla felirata összevonja az lakklamáció két következő részét: Christus regnat, Christus imperat. A miseruhán: Christus regnans et domináns (az uralkodó és kormányzó Krisztus); a megfelelés tökéletes. Ezután kérik a szenteket az uralkodó érdekében, aki a miseruhán feleségével és gyermekével a legalsó helyre került. A mennyei régiók, a győzelmes és vittágkormányzó, világbíró Krisztus alatt István, mint keresztény uralkodó, rex et sacerdos király és pap — a későkaroling, Ottó kori császári ideológia értelmében — irányítja a rábízott ország sorsát, mint Krisztus földi képviselője. Tehát a miseruha képegyüttesét a Mindenszentek litániája segítségével állította össze a tervező. Az apostolok sorrendiségében és a vértanúk kiválasztásában a mi746
