Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 8. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól, II. rész (regényrészlet)

— És nem szoktad átadni.

— Most átadtam. Egyszerre mindet.

Gerzson egy darabig imiaga elé bámult.

— Nem szokott kérdezősködni?

— Semmiségeiket... Hogy vagy? Miivel foglalkozol... Ennyit.

Gerzson életében voltak pillanatok, amikor semmit se kívánt jobban, hevesebben 'és igazabbul, mint hogy vessék meg az emberek. Abban a német kisvárosban, Coburg közelében a vasútállomás melletti iskola alagsorában, amikor Trepovszki sürgetésére — parancsára! — lelőtte 'az eléjük bukkanó SS-katonát, majd hét évvel később egy budai villában, Eper utca ötvenhét, épp a Trepovszkinál tett váratlan és keserves látogatás után. Trepovszki, Trepovszki...

— Mióta találkozgatsz vele? — kérdezte Gerzson óvatosan.

— Először ötvenhat októberében hallottam róla. A főszerkesztőm odaadta a címét, hogy írjak róla egy riportot, de közbejött október huszonharmadika.

— Miért kellett, hogy írjál róla ?

— A főszerkesztőm adta meg a címét, azóta is ott 'lakik, Eper utca, akkor épp egy villamosipari vállalat osztályvezetője volt, nemrégen jött ki a börtönből...

— Börtönben volt? — vágott közbe Gerzson. Rémülten nézett az öccsére.

— Rákosi bevágta. Sose felejtem el a főszerkesztőm szavait... Azt mondta: „Te szolgáltatsz neki igazságot! Mindnyájunk nevében! A terjedelem rád van bízva. Adj bele mindent! Ne szégyellj érzelmesnek lenni, és pörkölj oda amazoknak, akik miatt ártatlanul szenvedett. Éld ki az igazságodat, Freytág! De aztán közbejött huszonharmadika. Novemberben aztán egyszer ő látogatott be a szerkesztőségbe. Barátja volt az akkori főnökömnek.

— írtál róla?

— Nem.

— Akkor nem Ismered az életét.

— Csak azt, amit hallottam róla.

— Mit hallottál?

— Minden veterán története így kezdődik.

Gerzson kelepcében érezte magát. Se kérdezni nem tudott, se mondani nem akart semmit. Ivott volna, de üres volt az üveg. Az egyik szekrényből elővett egy újabb teli üveget, ezzel is múlt az idő, s valami Imádon — lelkileg — erősödött. Az üveget Franknak nyújtotta, hogy bontsa fel. Ezzel is elterelte valamelyest a figyelmét.

— Mióta tudja Trepovszki, hogy testvérek vagyunk? — kérdezte.

— Amikor ötvenhatban találkoztunk, rögtön kiderült.

— Hogyan?

Frank belemerült az üveg felbontásába.

— Ügy emlékszem, hogy feltűnt neki a név.

— A Freytág?

— Persze.

— Megmondtad?

— Bemutatkoztam. Ahogy ülik.

— Mire ő?....

— Ügy emlékszem, hogy elcsodálkozott. „Van magának egy fiútestvére?”... Valami hasonlót kérdezett.

— Mit válaszoltál?

— Azt, hogy van. A bátyám.

— És ő?

Frank bizonytalanul rázta a fejét.

— Arra már nem emlékszem. Nem akarok hazudni.

Gerzson hallgatott. Ki tudja meddig? Kétszer ittak. Lehet, hogy háromszor? Talán négyszer is.

— Onnan kell kezdeni — szólalt meg Gerzson 'nagysokára —, amikor visszamentem Ida tainrtihoz. Azt mondtam neked, ha bárki megkérdezi tőled, hol vagyok, azt kell felelni, hogy nem tudod ...

705