Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Vathy Zsuzsa: Kifulladásig (novella)
VATHY ZSUZSA Kifulladásig Főhajtás, térdhajtás W. Gombrowicz előtt. Egy férfi telefonált, mondja, a feleségem vacsora közben. Milyen férfi? Gin- gerlitziki, azt mondta, Gingerlitzkinek hívják, holnap tíz-tizenegy között feljön. K.i ez, kérdezem, és mit akar? Csak annyit mondott, hogy Gingerlitzki és ellenőr, a számlákat fogja ellenőrizni. A számlákat? Szóval, pénzt akar? Pénzt pedig nem kapsz, ibarátocskám. Gingerlitz, Ginger, Ging, vagy mi a fenének hívnak ... A számlákat ebben a hónapban már ketten ellenőrizték. Mióta híre jár, hogy jövő évtől kezdve új elszámolás lesz, megszaporodtak az ellenőrök. Szóval, pénz nincs, ne számíts rá. Most, hogy az építkezés vége felé tartunk, hogy áll a Ház, amit sose mertem igazán hinni, mármint, hogy az alsó szinttől a felsőig, a felsőtől a tetőig, s már szinte lakni is lehet benne, lassan élni is, hogy nemsokára ideköltözhetnek a gyerekeink, hazahozhatjuk a rokonoktól őket, most már nincs elvesztegetni való időnk, nincs kidobni való pénzünk. Egy fillér se, harátocskám! És hogy nézett ki, kérdezem a féleségemtől, hogy nézett ki az a férfi? Nem volt itt, csak telefonált! Persze . .. De a ihangja! Egy szőrösszívű adóbeszedő, gyomorbajos hivatalnok, hízásnak indult bájgúnár?... Még hogy a számlákat! Nem. Ne akarj rajtam meggazdagodni, baráto.cskám. Én mindent úgy rendeztem, ahogy elő van írva. Pecsétes számla, két példányban, dátum, cégjelzés, aláírás. Valamennyi számlát megőriztem, egymással összefűztem, iés a biztonság kedvéért még egy harmadik példányt is készítettem róluk. Végveszélyre. Vagy ellenőriztem volna egyenként a beírt adatokat? Hogy ellenőriztem volna? Ez egy külön szakma, ha nem tudnád, Gingerlitz, bará- tocskám. Egységár, rezsióra, szabvány szerinti felhasználás. Sokszor maguk az iparosok sem tudják. Külön számlázót tartanak, csak a számlázásért rengeteg pénzt fizetnek. Tessék, előveszem az egyiket. Indigós, előnyomott papír, nyomtatott fejléc. Na, mit szólsz hozzá, Gingerlitzki ? ... Milyen különös neved van. GerMtzki.. . Az elsőt, aki itt volt, az első ellenőrt, Horváthnaík hívták. Reggel nyolcra mondta, pont nyolckor csengetett. Világos nadrág, garbó és sportcipő volt rajta. Mintha edzésre menne, és közben, egy percre felszaladna, éppen .csak útba ejtene bennünket. Körbejárta az üres lakást, itt-ott megállt, egy kis gimnasztika, fejkörzés, derékhajliítgatás, magastérdemelés és közben barátságosan mosolygott. Jó, mondta, rendben talált mindent. Jobbra-balra forgatta a fejét, csípő- és csuklógyakorlatokat végzett és barátságosan mosolygott ránk. Jó, mondta megint, és apró szökkenésekkel az ajtó felé hátrált. A feleségem meg én mentünk mögötte, 'kezünkben szorongatva az ötszázast, hogy majd egy alkalmas pillanatban odaugórjunk, és a legközelebbi zsebbe, résbe, nyílásba tömködjük a pénzt, a fáradságért, és mert mégis csak ő a hivatal, ő dönti el, hogy jó-e a jó, és az elég az elég? De ő vagy nem volt beavatva, vagy ügyetlen volt és kezdő, a hátrafelé szökdeléssel egészen megzavart minket, alig tudtuk 579
