Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Karsai János: A képzelet édes ébredése, A menekülés lélektana, Sejtések korlátai (kisprózák)
na az emeleteikre visz az út, balra — egy kis kanyar után — a pincékbe lehet lejutni; a másik megoldást válaszd, mint amit a lendület kínál! Vagy kockáztass: lapulj meg a kapu mellett! Átugrotta a kukát, s máris belöki az ajtószárnyat; elrobog karnyújtásnyira .tőled, robog felfelé a lépcsőkön, mikor hirtelen megáll! Ne moccanj, lélegezz óvatosan, hisz ellenfeled sem hülye! Némán áll a lépcsőfordulóban és rájött, hogy rossz úton jár, várja az áruló lihegésed, levegő se ki, se be! Öt az idő jobban hajtja, -keresnie kell, hátha a másodpercekkel együtt a távolság nő közietek; várd ki, amíg eloson az orrod előtt és megindul a a pincék felé! A tüdőd, az istenit, miért nem bírja tovább?! A tested árulása a kirobbanó lélegzetet! ROHANJ! Ismét szabad a vad zihálás, -feszítsd m-eg izmaidat — inad szakad — a futás: a jövő; a -bulvár fényei: az élet; menekülés: futás! Konstatálhatod örömmel: közel a fényes sarok, ahol autók és emberek tűnnek fel, üldöződ csődöt mondott a revolverrel! Megfosztottad a lövés lehetőségétől! Kikanyarodva lassíts a tempón, szlalomozz ügyesen a járókelők között, kerüld ki a táskákat, bumfordi retikülök-et, aztán jöjjön a legnehezebb: át az úttesten! Vigyázz az autókra, kárt ne tégy bennük, de a motor-házak tetejét nyugodtan vedd igénybe! A fékcsikorgás is csak a tiéd, a -figyelem így -terelődik rád, valaki rendőrért kiáltott! Hiába dudálnak a felbőszített vezetők, T-E átértél, kecsesen átlendülsz a járdát szegélyező -narancssárga korláton, s itt az első alkalom a visszapillantásra! A sávokon megindult óvatosan a forgalom, amikor felbukkan ellenfeled vizslató feje túloldalt, felfedez a színes neon-reklám alatt, haboz, majd élőiről kezdve mindent, fákcsi-korgáso-k közepette megindul -feléd! Még egy pillanat, hogy megállapítsd: ügyetlenebb nálad, és -jobbjában a revolverrel hadonászva nevetséges is, egy kék Opel f-e-libaszítja, ez a te időd, mire felpattan tűnj el! A vi-llódzó -betűk alatt hömpölyög a -tömeg: hűlt helyed! Csak a -messzi- messzi szétnyíló tömeg lehet nyomravezető, fuss, még nem ért véget! Nézz szét és tájékozódj! Nehogy ismét egy sötét mellékutcába tévedj! Azonosítsd az utcaneveket, a buszjáratokat, az -ismert középületeket; tudd, hogy merre tartasz! Mivel fáradsz, döntésre kell vinned a dolgot! Szaladj át a hídon, v-edd semmibe a mélyben hömpölygő folyót -és a hideg szelet! Halántékodon forrón bukik álá a veríték, öltözeted hiányosságai ne zavarjanak! Szemüvegeden egymás után peregnek a lámpafüzérek fényei, -ha szabad az út: gyorsíts! Irány a belváros, ahol az utcák fényesek, -rövidek, kiszámíthatatlanok! Ez a végjáték: a ritmus felerősödik, -mindenki tett! Fordulj a sarkon jobbra, majd a következőn balra, aztán kétszer is jobbra, tovább, egyenesen, balra, egyenesen, balra, jobbra, egyenesen! Az aluljárón keresztbe vágj át, nehogy a felszínen eléd kerüljön! A csomópontnál hirtelen lapu-lj meg! -Szedd rendibe öltözeted, keféld le a sarat a nadrágodról, fújd ki -magad nyugodtan, körötted nagy a zaj, zihálásod nem vezet nyomodra! LÁTOD: -ott -rohan egyre tétovábban a -déli városrész felé, még bízik szerencséjében, de már érzi a vereség közelségét! Hátára szegezve tekinteted szállj fel egy buszra, kezeld a menetjegyed, s a hátsó -ablakból ne nézz utána, hanem a kocsi -közepénél ülj le! Két megálló után gyalog folytasd az utat, bár lábaid remegnek, szíved kalapál, -és a metsző szél is egyre könnyebben -vág a bőrödig, mégse siess! Melegedni egy csendes presszóba 529
