Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Pete György: Használni... nem tündökölni (Levél Elek Istvánnak)
átvészelése érdekében éppúgy, mint az elemi közös érdek érvényre juttatására. Ez célirányos cselekvést, bizalmat tételez fel a meghatározó társadalmi-politikai csoportok, valamint az egyének között egyaránt. Történelmünk bizalomra jogosít, ha nagy volt a baj, eddig képesek voltunk erre az összefogásra. Én azt hiszem, a politika végleg eldöntötte, hogy visszafordíthatatlanná teszi azokat a legfőbb folyamatokat, amelyek egy demokratikus nemzeti megújulás alapfeltételeit jelentik. Amíg nincs okom kételkedni ebben, én [megpróbálom megtenni azt, amire képességeimből futja. Nem vagyok csodaváró, nem hiiszem, hogy egyszerre túl nagyot lehet lépni. De emiatti elkeseredettségeimben nem becsülöm alá az egyetlen megtett lépést, ugyanakkor minden dühöm és indulatom kiöntöm, ha azt az egy megtehető lépést nem .tesszük meg. S ha ez a politika hibája, akkor a politikát bírálom imagam is. De ha a változást akaró erők nem adnak „hátszelet” a jóra törő politikának, azt még meg- bocsáthatatlanabb hibának tekintem. Emlékszel, volt idő, amikor egy „radikális csoport” megpróbálta holnapra megforgatni ezt a mi magyar világunkat. Részben — sajnos — sikerült, de ők sem úgy gondolták. Még most is éppúgy feladat ennek a visszarendezése, mint az újabb, talán most sikeresebb „ímegforgatás”. Határozott véleményem, hogy távlatos gondolkodással, ia mindennapok lehetőségeibe szívósan megkapaszkodva, „higgadt velővel”, fokozatosan érhető el az optimális eredmény, minden rendelkezésre álló erőt integrálva. És nem a kritika visszafogásával, hanem még bátrabb, még erőteljesebb és mélyrehatóbb kritikával; de pontos, félremagyia- rázhatatlan szövegezésben. Ennyi volna, amit én mondhatok. Tudom, hogy ebben a levélváltásban nem az én pozícióm a kedvező, a vonzó, a népszerű, bizonyára lesznek számosán, akik legyintenek avittas ízű közhelybölcsességeimre. Én mégis örülök, hogy elmondhattam neked nyilvánosan azokat a gondolataimat, melyek írásaid kapcsán foglalkoztattak. Ügy is, mint főszerkesztőt, természetesen. Talán annyi elégtételed, fanyar örömöd neked is lehet e későn megvalósuló közlés alkalmából, hogy gyakorlatban is láthatod — s tapasztalhattad; más közleményeink is tanúsították korábban is —, nálunk nem szerkesztői „bátorság” dolga valamely cikk megjelentetése, hanem az írás minőségének, belső tisztességének függvénye. Baráti üdvözlettel: Szombathely, 1988. április 6. Pete György 457
