Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Alexa Károly: A kölcsönös szóértés jegyében (Beszélgetés Borbándi Gyulával)
A hetvenes évek elején vetődött fel bennem a gondolat, hogy érdemes lenne elkészíteni a népi irodalom és mozgalom valamiféle összefoglaló áttekintését, legjobb teljesítményeinek és eredményeinek bemutatását, valamint értékelését. Minit a címe is mutatja, a középpontba a mozgalom kialakulása és fejlődése került, nem a benne résztvevő írók műveinek elemzése -és esztétikai megítélése. Inkább eszmetörténet, mint irodalomtörténet. A kiadási lehetőségeknek tulajdonítható, hogy a témát először németül dolgoztam fel és csak azután magyarul. A német változat 1976-ihan jelent meg Der ungarische Populismus, a bővebb és részletesebb magyar változat 1983-ban A magyar népi mozgalom címen. Mind a német, mind a magyar nyelvű munka kritikusai kiemelték, hogy a sok részletkutatás és publikáció után első (ízben sikerült -összegeznem a népi irodaiamnak és mozgalomnak, ennek a (huszadik századi magyar itörténelemban is centrális jelenségnek az eseményeit. A népi mozgalomról szóló monográfia minden ízében korrekt szakmunka, létrejöttében mégis teljesen nyilvánvalóak a személyes motívumok. Két éve jelent meg A magyar emigráció életrajza című hatalmas kötete. Mi késztette ennek megírására? S ha szabad ilyent kérdezni egy ekkora vállalkozásnál: mi volt a munkát életre hívó alapeszme vagy alapérzület? A magyar emigráció életrajza 1945—1985 című könyvet azért írtam meg, mert egyfelől küszöbön állott a negyvenötös nagy kiáramlás negyvenedik évfordulója, másfelől úgy láttam, befejezéséhez közeledett a politikai emigrációnak kulturális emigrációvá történő átalakulása. Az 1935-ös óv nemcsak fontos évforduló volt, de egy folyamat érdekes állomását jelző idő is. Azt is észre kellett vennem, hogy a nyugati magyarok életében — legalábbis politikailag — nyugalmi periódus következik és ilyenkor nem felesleges az addig megtett útra való visszapillantás. A ,,szélárnyas”-nak -nevezett magyarországi helyzet és a nemzetközi feszültség mind szembeszöfcőbb enyhülésének jelei szinte -paran- csoilóan írták élő az emigrációs lét lehetőségeinek és további esélyeinek felülvizsgálatát. A „hogyan tovább” kérdésére adandó választ; amit — így gondoltam — megkönnyítihetne egy történeti áttekintés. Ez az „életrajz” talán eszme- és intézménytörténeti összefoglalásnak nevezhető, helyzetanalízisek és folyamatelemzések szövődnek benne egybe. Tárgyából következően azonban nemcsak történeti szintézis, hanem politológiai traktátus is. Időnként meglehetős erély, sőt irónia jellemzi a stílusát — főleg egyes konzervatív, áhistórikus szemléletű, debattáns légvárépítő törekvésekről szólván. Elégedett-e a könyv szakmai-politikai visszhangjával a határokon túl és innen? Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy magyarországi visszhangra aligha számíthatok — mivel a témá-t még mindig tabuk árnyékolják ‘be és a -napi politikai meggondolások, -a jó irányú fejlődés sok -örvendetes jele ellenére is, nehézzé teszik bizonyos történelmi folyamatok megértését, elfogulatlan szemléletét. Egyébként ugyanilyen -napi -politikai megközelítések nehezítették meg, ihogy a nyugati rna-gyar-ok -némely politikailag elkötelezett körei egyetértbessenak felismeréseim végső kicsengésével. De visszatérve a hazai fogadtatásra: a politikai fenntartások megakadályozták, hogy a munka legalább szakmai elbírálásban részesülhessen. A Magyarország című hetilapban megjelent cikk in450
