Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Alexa Károly: A kölcsönös szóértés jegyében (Beszélgetés Borbándi Gyulával)

mód jnyálott ró, nem zárkózhattam el azelől, hogy a valóságban, közelebbről lássam azt az országot, amellyel évtizedek óta, „foglalkozom”, de amelynek mai eleijét és mentalitását csak írásokból és mások magifigyeléseiből ismerem. Mind kényelmetlenebbé vált annak felismerése, hogy milyen hátrányban vagyok azokkal szemben, akik ítéleteiket személyes (tapasztalataikra (is alapozhatják. Benső gátlásokat nem kellett legyőznöm. Tudtam, (hogy mit alkarok és amint a helyzetet reálisan felmértem, úgy éreztem, hogy külsődleges (tényezőkkel sem kell a kelleténél jobban törődnöm.

Benyomásairól kérdezem. Az utcakép, a magyar vidék kisvárosaival és tájaival, a régi pályatársakkal való találkozás, a fiatalabb kollégákkal való megismerkedés stb. mennyire módosította azt a képet, amely önben élt Magyarországról?

A benyomásaim kedvezőek voltaik. Nem mondom, hogy kedvezőbbek, mint amikre felkészültem. Eléggé ismertem a magyarországi viszonyokat ahhoz, hogy ne érjenek nagyobb meglepetések. Azt láttam, amire számítottam. Persze a mai Magyarország nem hasonlítható össze azzal, amelyet 1949-ben elhagytam. Egyik ország sem Olyan, mint amilyen negyven évvel ezelőtt volt. Egy valamit azonban észrevettem. Magyarország kevesebbet fejlődött ez alatt a négy évtized alatt, mint a világnak általam ismert legtöbb országa. Amikor 1949 januárjában Becsbe és 1951 augusztusában Münchenibe étkeztem, mindkét városhoz viszonyítva az ezerkfilencáznegyvenkilenees Budapest volt a „Nyugat”, vagyis kevésbé látszottak a háború pusztításai, nagyobb volt a mozgás, jobban öltözöttek az emberek, több volt az ép, a lakható lakás, (kielégítőbb az élelmezés, vidámabbak a gyerekek, pezsgőbb az irodaimii és színházi élet, fényesebbek az utcák. Mind Bécs, mind München lassabban heverte ki a háborút és csak 1955-ben, a magszállási státus befejeztével kezdte elérni külsőségekben a magyar főváros 19 49-es színvonalát. Ám ezután éppen ellenkező irányú fejlődés tanúi lehettünk: Németországban és Ausztriában hallatlan fellendülés, Magyarországon vesztes hanyatlás. Budapest ma modern, szép, hatalmas, lendületesen lüktető város, a látványos városkép mögött a „gründolás” szellemét ás érzékeli a látogató, ám ha Becsbe vagy Münchenbe érkezünk, mégiscsak az az érzésünk, hogy itt (ott?), minden nemcsak fejlettebb, gazdagabb, fényesebb, hanem sok minden kulturáltabb.

Ami a régi tórátokat, ismerősöket, pályatársakat illeti, persze, rendkívül kellemes volt a velük való találkozás. Olykor meghatott, hogy milyen kedvesen és előzékenyen fogadtak. Ugyanezt mondhatom új ismerőseimről is, akik éreztetni engedték, hogy mennyire örülnek látogatásomnak:. Nem 'kis büszkeséggel és elégtétellel töltött el, hogy például A magyar népi mozgalom című munkámat mily sokan ismerik, annak ellenére, hogy az irodalmi és tudományos orgánumok, valamint a tömegtájiékoztatás intézményei teljesen elhallgatták, még elutasító kritikára sem méltatták. Azt is .jól esett hallani, hogy irodalmi körökben mekkora tekintélynek és megbecsülésnek örvend az Üj Látóhatár és a postai kézbesítési nehézségek ellenére milyen sok helyen ismerik. Nagyon szép és tartalmas napokat töltöttem el vidéken is, Sárospatakon például, vagy Szegeden.

Az imént említett könyv valóban jó szakmai fogadtatásban részesült, s ezt — ha szabad említenem — saját olvasói véleményem alapján is indokoltnak tartom. Mikor és milyen körülmények között készült?

449