Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Galambosi László: Költők sorából lépj elő! (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Költők sorából lépj elő! Gazdag Erzsi emlékének Térdén ringatott Földapa, korallfejékű Vízanya; az ősidő testvéreként lettél a Nap menyasszonya. Palástod tükrén hajnalpír rózsállött, zsongó réteken szálltál; oltalmas kupolát ácsolt föléd a Végtelen. Világolt Néked égi tűz, ezüstként zengő hattyútoll. Hallottad sárkány moraját, dörögve lendült; valahol ölte az embert, pusztított Isten-gondozta tájakat. Madár égett, a láng elől szikla rejtett gyötört vadat. Ott voltál örzse mindenütt, hol öröm érett, mint a fán gyermek-kézbe bújó gyümölcs; ölelt a nyár, kéktalpú szán kristálytornyú hajlékba vitt, medvebunda melengetett; parázs vörös csillagsípod dallal űzött lidérceket. Fáztál bajok barlangjában, cseppkővé vált könnyeidet gyász-tömbökké duzzasztotta rettegésből zúdult hideg, örvényben forgott bánatod, mohos hajón halál suhant. Porrá omoltak oly sokan, kikért szenvedve szólt a lant. Hány ravatal emelkedett, hány fáklya üszke rémített? De megbékélt a fájdalom, jácint becézte szívedet. Hevültek kürtös kakasok a virradat rőt oszlopán, fontál szőhető sugarat kedved gyolcsfehér guzsalyán. 426
