Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Monoszlóy Dezső: Kutyatejet isznak a lepkék (novella)
Nincs története, csak hangulata, s ha az kifakul, semmi sem marad belőle. Legföljebb egy rácson átnyújtott cigarettadoboz. A doboz zárva van, ki kell nyitni. Ä cigarettákon Bébi szájának rúzsos csóknyoma. Nem elszívni, nem elszívni, nehogy elromoljon a szájnak a rajza, annak a csóknak az üzenete. Terjeng a füst a kávéházban, bástyafórral már a tizedik partit nyeri. A tegnapi sakk- partik is körülbelül így (végződtek. Öt Schillinges alapon az se sok, mindössze egy százas. Jómódú kereskedő ellenfelének ekkora összeg meg se kottyan. Érdekes viszont, hogy tegnap se fizetett és ma sem szándékozik. Sőt, egyszerre eltorzul az arca, kemény ránc jelenik meg a szája körül. Vedd tudomásul, nem én tartozom, te tartozol nekem. A tegnapi és a mai partikat figyelembe- véve pontosan kilencezer kilencszáz Schillinggel. Hát ez meg micsoda? Sok év előtti, régi tartozás. Még akkorról, amikor ő lefagyott lábbal menetelt, és a rácsokon túlról nyúlt a megcsókolt cigarettákért. Egyszóval az előbbiekkel némiképp szimultán esemény. A pénzt Bébi kérte kölcsön. Miért, mire kellett? Erre is, arra is. Ha nincs Zsuzsa, ez se derül ki. Nem derül ki, mert a feldühödött sakkpartner másnapra visszavonta a kijelentését. Zsuzsa azonban ennek is utánajárt. Képzeld el, akkoriban kártyázott, méghozzá baccairat-ot és elég sokat veszített. A sakkpartnernek? Ördögöt, finomabb bagázsnak, tőle csak kölcsönkért. Elgondolhatod, az ilyenek nem adnak olyan könnyen. Kicsinyes fráterektől, akik évek múlva pofátlanul kifecsegik, amit Bébi már úgyis kiegyenlített, nagyvonalúságot igazán nem lehet elvárni. Ja, uram, szemetesláda az élet! Ez a mondat is a fűszeres bölcsességére hasonlít. Ha nem néznek a körmükre, vagy ha olyan a természetük, minden nő csinálja, kérem! Bébinek milyen természete volt? Néha vonakodott. Fájt a fejé, vagy attól félt, hogy megint teherbe esik. Ez persze érthető. Elég nehéz volt a sorsuk, anélkül is. De hátha nem attól félt, egyszerűen vele nem akart, mert akkoriban éppen mást szeretett. A fizioterápiai intézettől hazafelé emlékekkel kirakott .az utca, a lépcsőház és valamennyi lépcső. Mindjárt felgyúlnak a karácsonyfán a gyertyák, Bébi zengő szopránján rákezdi a Mennyből az angyalt. Megcsókolják egymást, Bébinek könny csillog a szemében. A lelkiismeretfurdalástól vagy a boldogságtól? Nagyon szeretlek, mondja a Mennyből az angyal után, mintha ezt a szerelmet is a Jézuska hozta volna. És mindjárt Szilveszter lesz, összecsendülnek a pezsgős poharak, Bébi boldog Űj esztendőt kíván mindenkinek. A karácsonyfák és pezsgősüvegek a szemeteskukába kerülnek utóbb. Sajnos, a barátok is oda kerülnek, helyesebben a föld alá. Egyikért-másikért kár, egyik- kel-másikkal Bébiről is el lehetne beszélgetni. Különösen egy valakivel, aki a válóper után a másik lakásba kísérte. Tulajdonképpen nem értelek. Bébi nagyszerű társ volt, elszánt és megfélemlíthetetlen, rólad egyetlen rossz szót sem lehetett mondani, olyan volt mindjárt, mint egy anyatigris. És akkor miért, csal meg? Ilyen bomba nő minden férfinak tetszik. Mindenesetre jobb, hogy véle éltél, mintha egy hűséges trampli mellett unatkoztad volna végig az életedet. Nem, ez nem igaz, nemcsak az unalmas tramplik hűségesek. Neki is adtak már kosarat asszonyok, és ő örült ennek, örült, hogy az élet mégse általános szemetesláda. A fizioterápiai intézet és a kórház folyosójának a linóleuma hasonlít egymásra, mindkettő világos csempéket utánoz. Fürdőszobacsempéknek is beille- nének. Persze abban a régi fürdőszobában nincs keresnivalójuk, az fekete csempékkel volt kirakva, akárcsak azé a prágai szállodáé, amelynek minden fürdőszobáját fekete márvány borította. Ünnepélyesség és erotika áradt belőlük. Kár volt lebontani azt a szállodát. Ezekből a kórházi és gyógyintézeti linóleumokból szegénység és kopottság árad. Többnyire idős emberek lépegetnek 419
