Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Papp Tibor: Valóban vagy valótlan?
PAPP TIBOR Valóban vagy valótlan? „Nos, valóban nem soroltuk fel a Műhely valamennyi kiadványát,..írja az Életünk 1987/10. számában megjelent esszémre reflektáló, A nyugati magyar irodalom 1945 után című könyv védelmében fogant, és nagy önfegyelemmel szerénynek minősített válaszában a kérdéses kiadvány egyik szerzője, Pomogáts Béla. A pontos és gyors replika érdekében a „megvédett” mű nyugati magyar kiadókat tárgyaló kb. két és fél oldalnyi részéből idézem a 47. oldalon található, a Magyar Műhely Könyvkiadóra vonatkozó bekezdést: „Külön hely illeti meg a Magyar Műhely (Párizs) kiadót; füzetsorozatában húsznál több kötetet jelentetett meg, elsőrendű nyomdatechnikai kiállításban juttatta el az olvasókhoz az újszerű, modern, avantgarde szellemű írásokat. Hinnék a kiadónak legzártabb a jellege: vezetői — Nagy Pál, Papp Tibor és Bujdosó Alpár — mind nemzedéki, mind irodalmi szempontból szigorú kézzel válogatnak a kéziratokban és csak az újító irányultságú műveket fogadják el közlésre, igazodva mindenkor a folyóiratukban meghirdetett elvekhez.” Ennyi az egész. (Pontatlan a „húsznál”, mert ’86-ban már harminc fölött jártunk — a kötet szerzői, a könyvben elszórt megjegyzésekből ítélve, tudnak a kiadványokról, de úgy látszik, avantgarde kiadónál a kisebb viszonyszámot részesítik előnyben — és ama is kíváncsi lennék Weöres Sándor, Bujdosó Alpár vagy Nagy Pál könyve milyen „füzet”?) Nos, erre a bekezdésre vonatkozik Pomogáts Béla ama kijelentése, hogy „valóban nem soroltuk fel a Műhely valamennyi kiadványát”. A felsorolt valamennyiből, nem tudom, az olvasó lát-e egylet is? Én nem. „ .. .néhányat azonban, igaz, valamivel későbbi helyen (a 267. lapon) megemlítettünk.” teszi hozzá — továbbra is szerényen — Pomogáts Béla. Nos, hely hiányában nem idézhetem a 267. oldalt, de bárki utánanézhet, hogy a Magyar Műhely Könyvkiadó publikációiról ott sem esik szó. Az oldal első felében a francia „Fata Morgana” és „d’atelier” egy-egy kiadványát említi a könyv (ez utóbbiét pontatlanul.) A másik felében már a Nagy Pálnak szentelt elemzés következik, ahol Nagy Pál magyar könyvei a kiadás helye és éve megjelölésével, de kiadó nélkül szerepelnek. Ezek a tények. Esszémben ezt kifogásoltam. Arról, hogy folyóiratunkkal hogy s mint foglalkozott a könyv, nem értekeztem, mert nem a fent említet könyv volt eszmefuttatásom tárgya (bár folyóiratunk sem részesült tárgyilagosabb bánásmódban). De — Pomogáts Béla szavait használva — az „avantgarde diszkriminációját” más példával is ecsetelhetném. Például A nyugati magyar irodalom 1945 után-ban Erdély Miklós neve egyetlen egyszer sem fordul elő, holott a Magyar Műhely különszá- mot szentelt neki, rendszeresen közölte, és kiadta könyvét, az egyetlent, mely életében megjelent, a Kollapszus orv-ot (1974), — annál is inkább érthetetlen és zavaró ez a hiány, mert Erdély Miklós Az újabb magyar irodalom 1945-1981 (Gondolat, 1982) című, több mint ezer szerzőt felsorakoztató, elsősorban a hazai irodalmat tárgyaló irodalomtörténeti műből is kimaradt. E mű szerzője Pomogáts Béla (társak nélkül). (Bizonyos részeit, éppen azokat, ahol Erdély Miklósról kellett volna szólni, talán más követte el? Nem tudom.) Nem én vagyok az egyetlen, akinek szemet szúr ez a hiány. Beke László az 1987. novemberi Jelenkor 999. oldalán a következőket mondja: „...szeretném hangsúlyozni, hogy Erdély Miklós a mai magyar irodalom jelentős képviselője. Nálunk a legutóbbi időkig tartotta magát egy olyan felfogás, hogy csak az számít irodalomnak, ami nyomtatásban is megjelenik (nálunk). 380