Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Vékony Gábor: A dák-római kontinuitás-elmélet a koraközépkori Erdély történetének tükrében (tanulmány)

lachus lett. Aeneas Sylvius szerint a románok nyelve római, de nagyon megromlott, s az olaszoknak alig érthető.

Eme előzmények után Antonio Bonfini szinte tudományos értekezés tárgyává teszi a románoknak a daciai római gyarmatosoktól, ill. Traianus 'légionáriusaitól való leszármazását. Bonfini (?1425—1502), aki 1486-tól Magyarországon élt, helyismerettel is rendelkezett, nem úgy, mint hallomás után író honfitárs humanista elődjei. Ismeri a magyarországi római feliratokat és romokat, ismeri az itáliai irodalmat. A románok római eredetének mégis egyetlen — de állandóan hangsúlyozott — bizonyítéka az, hogy nyelvük a római eredetet igazolja; mellékesen és hallgatólagosan pedig, hogy a dákok és geták egykori helyén laknak. Hogy e románokat — rómaiakat — miért hívják mégis valachoknak, arra több magyarázattal is szolgál. Aeneas Sylvius ötletét, hogy Flaccusról nevezték volna így őket, elveti; nevük eredeteiét — görögből való etimologizálgatás alapján — azzal magyarázná, hogy jó íjászok, ugyanakkor lehetségesnek tartja, hogy nevüket valójában Diocletianus lányáról, Valériáról, ill. a róla elnevezett provinciáról kapták. A humanista „tudós” szómagyarázatai ezek, s a kései olvasó kételkedik abban, hogy Bonfini látott-e valamit a római Daciából; az egykori római tartomány területe mégis itt kapcsolódik igazában először a római telepes utódok románokhoz, sőt csírájában a dákoromán kontinuitás elméletére is találhatunk fogalmazásában adatot. Bonfinit persze nemcsak ez, hanem Hunyadi Mátyás származása is érdekli, ezért találkozunk művében a római patrícius Corvina nemzetséggel, amelyből a Hunyadiak eredtek volna.

Mátyás király román származása jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy korának humanistái a románok római eredetével foglalkozzanak, ahogy ezt már apja, Hunyadi János kapcsán is megfigyelhetjük (mások mellett Pietro Ransanonál). Részben ezekből az írásokból, másrészt Aeneas Sylvius előszeretettel olvasott műveiből került a rdmánok római eredete, a traianusi telepítés a XVI—XVII. század számos írójához, s maradt hagyatékként a XVIII. század tudományosságára, akár magyar, akár erdélyi szász vagy más európai volt az. Az eredeti változatból lassan kimarad Flaccus dux, mint a románok vlach nevének forrása, sokáig találkozunk azonban azzal a nézettel, hogy a románok itáliaiak, olaszok. Ennek egyebek mellett az az oka, hogy lengyelül az olaszokat és a románokat hasonlóképpen nevezték (a magyarban is: olasz és oláh), így a két nép összekapcsolása természetes volt.

A románok eredetéről kialakított humanista vélemény a humanizmus korának tudományos megalapozottságú következtetése volt. A tényekből:

1. az Al-Duna, a keleti Kárpátok vidékén él egy nép, amelynek a nyelve hasonlít a latinra és az olaszra

2. ezt a népet a környéken ugyanúgy nevezik, mint az olaszokat

3. Traianus római császár legyőzte a dákokat, országukat elfoglalta, s oda római telepeseket telepített

4. a dákok területe, Dacia azon a vidéken volt, ahol a latin-szerű nyelvet beszélő vlachok találhatók;

e tényekből természetesen következik, hogy a vlachok, a románok Traianus telepeseinek utódjai — csak e tények ismeretében természetesen következik ez nemcsak egy XV—XVI. századi humanista, hanem a ma élők számára is.

A románoknak a daciai rómaiaktól való származásáról kialakított — az akkori ismeretek alapján megalapozott — humanista elképzelés természetesen átkerült a román tudományosságba is. Ez azonban már a XVII—XVIII. században történik meg, ha az erre vonatkozó első adat 1532-ből is származik. Ugyanakkor érdekes, hogy a román hagyomány tud a románok Erdélybe, ill. a középkori Magyarországra való betelepüléséről. A legkorábbi, 1504 körül írt névtelen krónika szerint László király Máramarosban adott nekik földet, a Maros és a Tisza között a Körös nevű helyen. „Ott telepedtek le és ott magyar nőket kezdtek elvenni és a maguk keresztény hitébe vezetni.” A korai román történeti irodalomban általános az a nézet, hogy a románok itáliai eredetűek, ez az előzmények ismeretében nem csodálható. A románság eredetkérdésének kapcsán szinte mindazokat a nézeteket megtaláljuk, amelyek a kérdés kutatásában máig megtalálhatók: a románok kései bekerülését a Kár326