Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Galícia, Galícia (Beszélgetés Andrzej Kusniewicz-csel) (Csisztay Gizella fordítása)
Természetesen nem lehet annak a közösségnek az emlékeit eltörölni, melyet röviden Közép-Európának nevezünk, azaz lannak ia területnek, mely az uralkodó államok után az Osztrák-Magyar Monarchia nevet kapta, s amelyen a XIX. százaid második felétől egyre inkább a gyengülés jelei mutatkoztak. Sok arisztokrata család gyűlt az uralkodó köré, az osztrák tábornoki kar, és sok, más környezetből származó magasrangú hivatalnok. Nem olyan volt ez a monarchia, mint az orosz cári birodalom. Az utolsó előtti osztrák-magyar császár és király hosszú évekig uralkodott. 1848-ban lépett trónra és 1916-ban halt meg. Uralkodásának első évében azt a típusú uralkodót sejttette, akit nem tart számon a történelem. Kemény Metternich-féle politikát folytatott. Az Őt megelőző Habsburgok, Ferdinánd és Ferenc nem tartoztak a nálunk népszerű emberek közé. Ferenc József nem volt a hatalom megszállottja, megtartatta a maga szokásait, melyet tiszteletben tartottak. Ügy voltak vele, mint a család az idősebb rokonnal, akinek elnézik a rigolyáit. Nehéz róla elhinni, hogy uralkodott. Lehet, hogy uralkodott, de nem kormányzott; a különböző osztrák pártok, nagy többséggel konzervatívok de nemcsak ők, mert pl. la szocialista pártnak is volt beleszólása a dolgokba, ha máshol nem, a lengyel képviselők csoportjában. Ez a császár nem olyan volt, akitől félni kellett. Inkább úgy kezelték, mint egy öregembert. A fiatalok viszonya hozzá eléggé elnéző volt, őket mulattatta az öreg, aki locsogós és mosolygós volt, aki előtt nem lehetett durva vicceket mesélni. Nem úgy a többi Habsburggal. Egyik-másik főherceget nagyon nem szerették. Ferenc Ferdinánd, akit Sarajevóban megöltek, vagy a későbbi Károly császár biztosan nem volt rokonszenves alak, nem voltak olyanok, akiknek kultusza keletkezhetett. A Habsburg-mí- tosz elsősorban Ferenc Józsefhez kapcsolódik. S ez a dolog lényege. A Habsburg család kultusza? Én ezt ilyen tágan nem mondanám. Természetesen létezett egy jelkép: ez a császár, aki annyi évet uralkodott, aki az évek múlásával egyre 'lojálisabb lett. Reggel öt órakor kelt, dolgozott, — mindent maga írt — a legjelentéktelenebb dokumentumokat is, egyszer egy héten a különböző kérvényekkel foglalkozott. A legapróbb ügyekkel is lehetett hozzá fordulni, mehetett hozzá a galíciai paraszt, vagy a zsidó kereskedő, panaszolhatta, hogy a sztaroszta rosszul intézte ügyeit, ő mindenkit fogadott. Az öregebb parasztok nálunk a Kárpátokban, a császárt ábrázoló képeslapot, vagy a császár képmását szorongatva mondogatták: „Na, ha erről tudott volna a császár, rendet csinált volna.” Ez a legenda sokáig élt. Vajon ezt nevezhetjük a Habsburg család kultuszának? Nehéz erről bármit is mondani. Károlyt, aki nagyon rövid ideig uralkodott, s ha nem lett volna háború s így uralkodása nem szakadt volna meg, bizonnyal nagyon korlátolt személyként tartotta volna nyilván a történelem. Ha Ferenc Ferdinánd nem pusztul el Szarajevóban és császár lesz, valószínűleg róla sem születtek volna legendák, vagy pedig ezek nem lettek volna túl kedvezőek. Meg kell említenünk, hogy erősen gyűlölték az osztrák államférfiak közül Frigyes főherceget, az ő lelkén száradtak a százával aláírt halálos ítéletek, melyeket a cári hadsereggel állítólag együttműködők felett hozott 1914—1916-ban. Nem érzi-e úgy, hogy a lengyel pszichikusnak megjelelt az a Habsburg hajlandóság, miszerint bizonyos tartást a végsőkig meg kell őrizni? Az első világháború alatt mondta Ferenc József: „Ha a Monarchiának el kell süllyednie, akkor süllyedjen, de becsülettel"... Galíciában a közigazgatás teljes egészében lengyel volt, aminek lényeges következményei voltak, hiszen az állam elleni gyűlöletet csökkentették az állampolgárokban, annak ellenére, hogy ez egy idegen állam volt. A dél-lengyel Galícia lakói sokkal szabadabbak, függetlenebbek voltak, mint a nagy-lengyelországiak, vagy a Varsói Hercegség orosz fennhatóság alá tartozó polgárai. Kellemesebb volt a galíciai címer csókáját nézni, mivel az senkit sem kényszerített arra, hogy megfeledkezzen a fehér sasról! A régi monarchiában a legerősebbek a katonai hagyományok voltak, ez jelentette a legerősebb összekötő kapcsolatot. Minden más: a közigazgatás, a vasút, az igazságszolgáltatás, az ipar stb., jórésze többé-kevésbé a különböző koronatantamányokhoz (tartozott. A hadsereg volt az, amely leginkább egyisé300
