Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Galícia, Galícia (Beszélgetés Andrzej Kusniewicz-csel) (Csisztay Gizella fordítása)
gessé tette Ausztriáit. Ez volt az egyetlen állami intézmény, ahol csak németül lehetett beszélni. A valóságban azonban egy furcsa, mulatságos „nyelvjárás” alakult ki, az ún. „anmee-slavisah”, amelyen az osztrák tisztek érintkeztek — szükségből fakadóan — katonáikkal, akik közül lehetett az egyik horvát, a másik cseh, a harmadik ukrán Kelet-Galíoiáiból. Ezek nem tudtak németül, a tiszt kénytelen volt legalább három nyelven sknandamá néhány szót is, törve az illető nyelvet, és ezt a keverék nyelvet armee^lavisohnalk híviták. Ez a tényező a hadseregben látszólag nagyon erős volt. Minden főherceg kapcsolatban állt a hadsereggel. A Habsburg-kultusz a hadseregben volt különösen elterjedve. Ismertem ezeket a hadseregbeli hagyományokat, mert két nagybátyám szolgált az osztrák lovasságban, nagyapám szintén tagja volt ennek a hadseregnek, apám is tartalékos tiszt volt. És itt folytatódott a Habsburgok mítosza, vagy a Habsburg-mitológia. Mi az oka a jelenkori lengyel irodalomban meglévő galíciai vonalnak, azaz a Habsburg-mítosz lengyel változatának, amely mint egy fekete-sárga zsinór, mint amellyel hajdanában a Monarchiában az aktákat összekötötték, a kontinens legközepén húzódik végig. Egyetlen más terület felé sem fordult ismét annyira az irodalmi érdeklődés, mint az egykori osztrák hódoltság vidékére. Vajon ez a jelenség a nosztalgia divatját jelenti, vagy ez csupán fölületes megállapítás? Az a nemzedék, amely nem emlékezett 1848-ra, nem emlékezett a galíciai mészárlásra, az osztrák hivatalnokok szerepére. Ebben ia korban az Ausztriához való viszony nem volt túl szívélyes ezen a tájon. A későbbi nemzedék viszont már a galíciai közigazgatás és az állam jogállam voltát hangsúlyozták. Azok, akik megfeledkeztek a korábbi eseményekről, később nőttek fel, mert minél jobban benne jártak a XIX. században, vagy a XX. század első éveiben, annál kedvesebbek lettek az emlékek. Hiszen a galíciai területeken egyetemek születtek, az újjáalakított Jagelló Egyetem Krakkóban, a Tudományos Akadémia és a Képzőművészeti Főiskola ugyanitt, a Lembergi Egyetem, az Ossolineum [Az eredetileg 1817-ben Jerzy M. Ossolinski által Lembergben alapított tudományos intézet, könyvtár és kiadó. A fordító megjegyzése.], a lembergi műegyetem, valamint a dublany-i mezőgazdasági iskola, mindez iá galíciai szabadság szülötte. Ilyen a következő, amelyre kevesen emlékeznek: amikor a cári megszállás alatti területeken az oroszosítás folyt, a katonáknak a hadseregben csak akkor volt lehetőségük előbbrejutásra, ha áttértek a pravoszláv hitre, vagyis az orosz életmódhoz kellett feltétlenül alkalmazkodniuk, amikor a porosz megszállás alatti poznani területeken alig volt kolliaboráció Berlinnel — Galíciában egészen más volt a helyzet. Itt főleg a nemesség és a galíoiai arisztokrácia vállalt részt a monarchia jelentősebb hivatalaiban és ezzel kiváltságos helyzetbe került. De nem csupán ez volt az együttműködés egyetlen megnyilvánulása Galíciában, kérem szépen, egészen más volt a helyzet. A germanizáció korában tömegével küldtek német és cseh hivatalnokokat a nyakukra, szegény volt az ország, legyőzve a felosztások után, különösebb vonzerő nélküli. & mi történt? Kikből lettek néhány évtized múlva a leghíresebb lengyel polonisták és szlavisták? Estreicher, Brükner, Lehr-Spla- winski, N.itsch, Kleiner. És még sokan mások. Atyáikat, valamikor, mint osztrák hivatalnokokat küldték ide a gerimanizálás feladatával. Második, harmadik nemzedékük a lengyel kultúra aktív művelőjévé vált. A nevek tisztán utalnak erre, főleg a polonistáké, de nem csupán itt, hiszen Zoll, Wolter, az egyik Estreicher jogász professzoraim voltak Krakkóból. Korányi szintén, nem? Kérem, mindannyian. Ök nem voltak lengyelek, származásukat tekintve, csak azzá váltak. Micsoda sajátossága ez a lengyel kultúrának! Büszkék lehetünk vajon erre? A -többi megszállt területen ilyesmire -nem volt példa. Az osztrák hódító megbékélt ezzel a helyzettel, szemet húnyt a dolog felett, hogy az ideküldött emberek e táj301
