Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Tőzsér Árpád: Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (vers)
TÖZSÉR ÁRPÁD Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról Mittel úr akkoriban a bazini elmegyógyintézet lakója volt, de aki látta, joggal hihette, hogy nem a fejével van baj, mert nem a feje, hanem a keze volt gipszben. Ottléte harmadik napján ugyanis az ápolók kivezényelték őket almaszüretre, s valami furcsa nosztalgiától hajtva Mittel úr is csúcsáig mászott egy asztrakáni piros almafának, öt perc múlva pedig törött csuklókkal feküdt a salétromsárga levelek közt a földön. Egy elvonókúrás s két súlyos depresszióban szenvedő ápolt — feltehetően hősünket is piros almának nézve — addig rázta az asztrakáni piros fát, míg csak az almákkal együtt Mittel úr is a földre nem pottyant. Valami szerencsétlen véletlen folytán mindkét csuklója eltört, s az orvos azzal biztatta, hogy három hónapig viseli majd a kezén a fehér páncélt. Nem sokkal ezután történt, hogy egy Vojtek nevű ápolt hősünket gombázni hívta a közeli Kis-Kárpátok tölgyeseibe, s mivel a gombát állítólag (s pán Vojtek állítása szerint) hajnalban a legjobb szedni, jó korán elindultak. Járták az őszi erdőt, taposták a nyálkás harasztot. Ha Mittel úr gombát talált, szólt pán Vojteknek, aki aztán az erdő barna bőréből tyúkszemként előtüremlő kucsmagombákat s a sárga strandernyőkre emlékeztető rikító fülőkéket felvette, s Mittel úr kosárba helyezte. Mittel úr ugyanis nem tudta használni egyik kezét sem, s így — akár a középkor realista bölcselői a reáliákat — nem közelíthette meg kutatásának tárgyát, a gombát. A név (mit fejében hordott) s a tárgy (mit kosarában) nem találkozhatott a jótékony megismerésben. Járták az erdőt szoros egymásrautaltságban, Mittel úr és pán Vojtek. De talán mondanunk sem kell, hogy Mittel úr nem volt szenvedélyes gombász. A sápatag pereszkéknél jobban érdekelte maga pán Vojtek. 294
