Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Pilinszky János. műhelyéből (Előmunkálatok a Sötét Mennyország című oratóriumhoz)
Az éhség A szomjúság A föld. A kövek. A fák. A világ. A városok. A többiek? Milyenek a pribékek? Emlékezés. Ne nézzétek a halálunkat. Megtörtént. Halálaktus Gyertyák. Kórus. Befejezés (János-evangélium) Tánc (?) Többet nem szabad kívülről fejleszteni! Megtörtént. Kérdezzetek! * — Átváltozás — Áldozás Az oratórium is „Gasamt-kunst”. Történés, színpadkép, szöveg, hanghatás, zene együttese. Közeli tervem: 80 napon át írom az oratóriumot. Közben (délutánonként) egy hét alatt elkészítem az előszót. 18 nap du. és este kiegészítés + előszó 2 hét kiegészítés + előszó. 4 nap: cikk, előadás 77 nap 7 nap kérdéses 90 : 30 = 1 _ 3 É letem, értelmem és költészetem maximumát kívánom benne föláldozni. Meg akarom belőle tudni: ki vagyok, mi az élet, a létezés: az én létem és az én életem. A kockázat által a potenciális maximumig kívánok eljutni. Semmi „egyéb” szempontom nem lehet. Először jönnek a keretek, aztán a képek aztán a gesztusok aztán a kombinációk aztán a krízis aztán a katarzis aztán a prófécia A világ szövetén újra és újra átvérzik Isten arca: ez a keresztény dráma. A cikk. Az előszó. Az oratórium. A „kiegészítések”. 1200 Ft-tal indultam most van 1080 120 F.t-ot költöttem. * állandó emelkedésben De végül is mi az a becketti színpad? Az iskoladráma végterméke. Nem a kozmoszban gyermekien tájékozódó emberről szól, hanem a latrinán agonizáló mezítelen agyvelőről. Lényegeset kíván utoljára mondani, ezért mer ismét primitív lenni. Alfának érzi magát, ezért hajlik vissza az Omegához. Nem 263
