Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Pilinszky János. műhelyéből (Előmunkálatok a Sötét Mennyország című oratóriumhoz)
létezésből próbál drámát csinálni a felbomlott életben. Rettenetes játékai közt egy saját ürülékével rokon természetű emberiség vegetál, álhitekbe burkolózva, rövid lejáratú vágyai és szívós halálvágy közepette. Időnként mindent megtagad, s futni kezd: ez az ifjúsága. Inkább a tapintható, látható nihilt kívánja: a csavargó életet, a penészes lakást, az artikulálatian művészetet és hallgatást, inkább azt, mint a leplezett semmit, az ürülékkel rokon tudatot, a játékszereiknél silányabb konstruktőröket. A fiatalok az áirülék-korszak romantikusai. A -szeméttelep futói, a semmi atlétái. Ez a szépségük. Hazátlanul bolyongó cirkuszosok a civilizáció peremén. Nincs ruhájuk, csak kellékeik, kosztümük van. Ráébredtek a rothadásra, s érzik, hogy megoldásuk -is félmegoldás. Tudatosan burkolóznak a látszatokba: ez is több az ürülék nihiljénél. Ez a világ. De valamivel mégis több. Mitől? Ez az, amiről nem tudnak még a fiatalok se, s valószínűleg azok se, akik miatt Isten megkegyelmez a világnak. A valódi erény, a szentség: annyira egybeesik Istennel, hogy -nem is veti fel, hogy kié. Ezért marad mindig is titokban. Vannak szentek, és főként: szent tettek, szent gondolatok, szent érzések, szent pillanatok. Ez a lét hálója, ez a „csillagrendszer”, mely a földi nihilt nem engedi begöngyölődni a totális semmibe. Ennek a létnek utolsó terméke a „gödörszélen”; a rideg gonoszság, a böfögés, a műfogmosoly, a viszketés szentsége, az ócskaság öröme, a hóhérok rátartisága, a kutyapecér pedantériája, s a manöken méh-e, mely gonoszabb, mint az atombomba krátere. Az előző kor keresztény irodalma a kegyelemről irt. Nekünk kegyelemből lehet csak írnunk. Egyedül Isten irgalmából. Különben el kell hallgatnunk. Akár az egzisztencialisták az erkölcsöt, én -akkor -is a hitet választom, ha egy szava sem igaz, a lét abszurdumára, s egyre nyilvánvalóbb abszurdumára ez az egyetlen méltó válasz. Egy másik abszurdum, mely ha nincs is, erősebb annál az abszurdumnál, amit a puszta -lét jelent. A kettő kizárja egymást. Amikor az egyik napja hanyatlóban, akkor kel fal a másiké. A sötét mennyországon belül: áldozat és hóhér sorsa egy. De a hóhérnak nincs isansza — az áldozatnak mindig van. De -a -hóhér is fciugorhat a sorból és az áldozat is. A fcacat-lág-erekben a kor örvénylett. Itt volt -a század forgója: csődj-e, mélypontja és — reménysége! 1. Mint egy szentségtartóban -látja -meg R. M. -az első halottat. Mint egy monst ran ciában. 2. Milyenek vagytok ti? 3. Indítás 4. Evés, éhség 5. A miseáldozat „történelmi” megismétlődése. Akik áznak és akik fáznak. Indítás. Esztétika. Keret. Mise. Iskola. Utolsó vacsora? Gethsemane? — Lépcsőima — Introitus Pilátus előt-t. A tömeg előtt? Keresztút Az első halott A tortúra. A pribék Evangélium 262 jelenbe lépés
