Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Mészöly Miklós: Érintések (Régi-új noteszlapok)

(Jung jegyzi jel) Egy öreg néger a fiához: „Itt áll az én testemmel és még csak szót se fogad nekem!” — Szinte ugyanezt Cs. Andrásné Bátán, 49-ben.

*

Távirat a tengerről: „Kiégett szipkámmal sorsközösségben. Mindennek az ellenkezőjétől is távol. A holnapi csend is megérkezett. Évezredes tegnapi patanyomok. Homokba nyomódott mellbimbó, ceruzavég gödrében törperák. Árnyékunk közösül a sziklafalon. Ürességbe kövesedve lüktet. Még néhány érvényes ebédjegy a közös halálig.”

*

Vidéki vendéglő, közel a benzinkúthoz. A gumimintás keréknyomokból olaj cseppeket szív ki a nap. Az agglegény kútkezelő egy madarat talál ki, esténként kiengedi a zubbonyzsebéből, vele itatja fel_a* olaj cseppeket.

*

Normandiából haza autóval. Argentan-ban vásárba csöppenünk. Alkonyodó kék-lila -ég alatt neon-strasszköves sátorponyva-homlokzat. A bisztró padlója tele színes műanyag szalmaszállal. Fekete-fényes, páncélos bogár mászik elő a plasztik réteg alól, megriad, gyorsan visszahúzódik. Már sötét van. mikor tovább indulunk. Elalszom. Álmomban egy áthatolhatatlan, feketére lakkozott ég színes szikrákat pontoz.

*

(Ballada) X. szereti Z.-t, de Y. el akarja csábítani tőle. X. azt álmodja, hogy hatalmas galambraj lepi el az eget, köztük egy hím, égő gyertyával a fején s ő Y-nal nézi egy füvetlen síkságról. A következő éjszaka X. újra madárral álmodik, de most zuhanni látja — lelőtték? — és érzi az arcán, hogy véresen odacsapódik. Y-nal együtt a füvetlen földre fektetik, leülnek melléje. A fű nőni kezd a madár körül, egyre magasabbra, már nem látják a madarat, végül egymást se.

*

Társas sex. Még társasabb sex. Legtársasabb sex. Társtalanságban társas sex. Társaságban társtalan sex. SEX. SE. X.

*

Cs. Külüs a nagyapjáról, Bátán: „Olyan öreg, hogy már kézzel eléri a gerendát, annyi a törmelék alatta.”

*

Maris nénivel beszélgetek a kidőlt kerítés mellett. „Jó föld az” mondja. „De nem ám úgy, hogy le van szarva. Oda is kell azt rakni.” Később újra eltűnődik. „Az a jó hízó, amelyik a vályúba szarik.”

245