Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Varga Imre: Izmai hangját, A létesülés gyökerei (versek)
VARGA IMRE Izmai hangját Ahol belépek: a föld. Fű-borostás tömbök, víz vájta árkok, csatornák, csöppnyi horhosok. Kova. Korhadt száraz ág. Megbolygatott fekete hús. Kavicsok csontdarabjai. Ami mindenütt a megtapasztalás most itt, ide került. Kupacban alakzatok. Az emlék trágyadombja. Megváltódó nevek. Megkóstol, megszagol, áttapasztal és lát és hall. Távolság a nincs. Izmai hangját zúgni hallja. Ahol egy-egy domb, sziklahajlat megfeszül: onnan hallhatóbb. Nem onnan. Itt a föld. Még alszik nevének burkában a láng. Bezárva még a tűz piroska szirmai. Egy lélegzet fölkavarja. Hajlong, nő a szár, levél, lobog a párta. Fölfelé. Simogatja ez a nincs idő, forrón a lágy tér, befelé vonaglik. Aranytelér csillan meg kőlapon, ahol a tő. Zúg a szár a láng. Izomhangjai. Érzi. önmagát. Egy vagyunk. Teljesedik kabóca, én ez is, zümmögő bogár. (1987. február 13.) A létesülés gyökerei Egy gyermekrajz filozófiája fehér fehér fehér fehér fehér fehér egymáson fehér lapok fehér fehér egymáson fehér egymáson lapok mi volt rajtuk volt-e lesz-e ennyi sem tudható s hogy most-e nyúl át oldalt ceruzákhoz kármin zöld kék fekete ibolya sárga zöld kék fekete ibolya kármin sárga kék ibolya zöld fekete sárga kármin melyiket inkább? fekete kármin betűket ír rá ibolya sárga 241
