Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Varga Imre: Izmai hangját, A létesülés gyökerei (versek)
átlósan át a makulátlan téren ibolya zöld kék fekete sárga hullámvonalat még és háromszöget négyzetet nyilakat kockát ahogy nevük bensejében ibolya zöld kék az idő szegélyei között igétlenül most ujjaival is tapintva elmozdulásukat fekete sárga gyűrődésüket ibolya kármin a kúpok hegyek csúcsait zöld zöld! hallani kürtöt szelet locsanását vörös kék zöld ibolya kármin a szél sós szagát ibolya kék hó a végtelen ízét s elgondolni az összefüggéseket ibolya sárga ezen a birtokon belül kék kék nehogy kisajátítsák végleg a teret zöld kék fehér ibolya sárga nehogy végleg e testet vérszín csontszín már az a személy ibolya sárga fehér folt fehéren teleírva kép? puszta lap? zöld kék fekete kármin sárga érzi hogy húsbavágó alakzatok a fájdalomtól lapján is elborul a lap is belelüktet kék zöld megszüntetni hogy jó legyen kármin elönteni parazsát fekete zöld szél kivonni a tüskét bőrszín epeszín az összebomlott fonalat lenyelni még-még rakjunk e térbe még még a kereten kívül is még a tartalékot még még teljen majd szűkösebb lapokra a majára s már mennyi részlet ami nem kerülhetett oda mert megtelt telkékhepirostetkéklensárgatelzöld hekéktetkárminlenzöldtelkékhetzöld már annyi részlet ami nem került fel sehová megtelt újabb papírlapot ezt széttépni gombóccá gyűrni előbb majd újabb lapot a helyre az egymásra pergőkből elég egy újat fehér lapot fehér lapot fehér lapot fehér fehér fehér fehér fehér fehér 242
