Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Tőzsér Árpád: A pátriárka levele Szaladin szultánhoz (A Bölcs náthán első fogalmazványából) (vers)
TÖZSÉR ÁRPÁD A pátriárka levele Szaladin szultánhoz (A BÖLCS NÁTHÁN ELSŐ FOGALMAZVÁNYÁBÓL) Hallom, nagy szultán, muzulmánjaid bölcsként tisztelnek egy Náthán nevű zsidót, s mi több: még te is szóba állsz vele, minap pénzt kölcsönzött neked, s traktál nemcsak pénzzel — eszmékkel is. Meséket kohol, példázatokat arról, hogy minden vallás boldogít, hogy muzulmán, keresztény és zsidó hit egyként lehet legjobb s legigazabb. Vigyázz, szultán: mi neked bölcseség, a zsidó számára önvédelem. Arcát is erődként rendezi be, ide egy lőrést, oda egy mosolyt. Emberszeretetről, jogról mesél, hogy jogát szerettesse és magát. Tudod, hogy a gyűrű-mese mögött mi van? Bölcsessége mit van hivatva igazolni-takarni? Szörnyű bűnt! Halljad ím: ez az izraelita kiszakított egy gyenge kisdedet a szent keresztségből, és felnevelte magának, értsd: zsidónak, nem tekintve törvényünkre, mit nagy szultán, te is szentesítettél, emlékezz, s amely leszögezi: az izraelita, aki hitét elhagyni csábít egy keresztényt, 'halált, máglyát érdemel. S ez még nem minden! Nem tetszik nekem az a túlzott apai szeretet sem, amellyel Náthán elárasztja azt a hitéből kiforgatott gyermeket. Hiszen nem Istennek neveljük-e gyermekeinket, és hogyha igen, akkor bennük is az Istent szeretjük, s csak az Isten után a gyermeket. S apának, ki nem tartja be e sort — úgy, ahogy ezt Náthán nem tartja be — szándéka a gyermekével önös. S mennyire az! Náthámról tudni vélik, hogy abban a talált gyermeklányban nemcsak a gyermeket, hanem a lányt is szereti. Ó, micsoda förtelem! És micsoda hagyománytisztelet! 193
