Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Tőzsér Árpád: A pátriárka levele Szaladin szultánhoz (A Bölcs náthán első fogalmazványából) (vers)
Vagy tán Lót nem így fertelmeskedett lányaival? Szodoma! Gomora! Ezt takarja hát a gyűrű-mese, ezt az önző s fertelmes igazat akarja joggá formálni vele Náthán, a bölcs. Mert hogyha mind a három gyűrű, értsd: minden hit egyként helyes, akkor nem bűn a gyanútlan hívőt az egyikből a másikba terelni, s ha a gyűrű, azaz a hit parancsa nem a buzgó istenfélés, hanem csak minél kedvesebbé tenni magunkat Isten s ember előtt, akkor ugye kedveskedni keresztény kisleánnyal, hit helyett „szeretetet” adni neki nem bűn, hanem egyenesen erény. Így méricskéli hát hivány eszével Náthán, a bölcs a-szent önkényt, amely az észt alkotta, s vizsgálja az egy Törvényt az önös s mii jóm becsület szabályai szerint. Szultán, ma három hitről mondja, hogy egyszerre igaz mind, holnap harmicháromról, s így tovább, hogy végül is mindenkinek joga legyen magáról azt hinni, hogy az ő nyomorult igaza is lehet szent. S így fordul lázadásba a mese, mert ha mind a három gyűrű valódi, úgy egyik sem az, és nincsen igazság, nincs Abszolútom, nincs egységes Eszme, a nagy Szingulár plurálokra hull. S így támadja meg Náthán, e hamis bölcs nemcsak hitünk: az államrendet is, s igen, szultán, a hatalmadat is. Kötelességem volt elmondani mindezt, szultán, hogy lásd, milyen kígyót melengetsz kebleden. Óvni kívánlak: mielőtt megmar, törd meg a fejét. Haljon meg a saját hite szerint: a vérfertőzés gyalázatáért kövezzék agyon hitsorsosai, s haljon meg az állam törvényed szerint, melyben él s mely a lázadást halállal, fővétellel bünteti, s lakoljon végül legfőbb bűnéért: szent Egyházunk meggyalázásáért a pápai jog szabta tűzhalállal. Ezt kéri tőled tisztelőd s híved, Jeruzsálem keresztényeinek feje: a Pátriárka.
