Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - ÁPRILY LAJOS (1887-1967) EMLÉKEZETE - Papp István Géza: Ady öröksége Áprily Lajos költészetében (Vázlat) (tanulmány)
„Mert Május a mi nagy mementónk, Mert Május az az örök vér-nap, Mely zöld tavaszt és bosszút jósol Minden bús Ahasvérnak.” (Bús Ahasvérusok Májusán) Míg Aprilynál fáradt lemondással jelenik meg például a Kolozsvári éjjelben: „...nem az enyém többé! — Ahasvér / gyerünk tovább!”. De később mintha vál- tozría valamelyest a hozzá kötődő hangulat. Az Ahasvérben az önmagával azonosítás talán reményt is hordoz: „A fákban mozdult künn az új tavasz-vér. Sírt s új tavaszba úgy futott Ahasvér.” Ha az imént a Bibliát említettük, úgy hát alapvető közösségűnek kell — az előbbiekkel összefüggően — tekinteni kálvinistaságukat, azt, amely persze itt is, a megformálásban, lényeges különbségeket mutat. Az Ady Endre-i „két nyakas magyar kálvinista”, gondolatiságban vagy Móricz Hét krajcár járói írott publicisztikai művében az a típusú zsoltár-hangulat él, ami prózában így szólal meg, ia magyarság- tudatot deklarálva: „Ez a természete a mi fajtánknak: sok századév megsanyargatta, elfogadta Kálvin predestinációs tanát, de amíg a gerince s az ökle bírják, nem bízza ügyét a jó Istenre. Ilyen a mi fajtánk. (Móricz Zsigmond) De ez még sokkal komolyabban veendő („Én-fajta versekben nem kertel az ember”) a versekben. Néhol szinte csak jelezve: „Templomunk Kálvin-templom Nincs benne cifra oltár. A textus ma is Jézus, Éppen úgy, mint húsz éve: »Megtöretett a iteste, Kiontatot a vére«.” (Egy régi Kálvin-templom) Aprilynál ez azonos gyökerekből, és már ia kezdeteknél is ott van; „míg dörgő fenséggel búgott le rája a Kálvinista templom orgonája.” (Tavasz a házsongárdi temetőben) majd pedig nem téveszthetjük szem elől az Ápnilytól szinte igazán nem várt — de szükséges időben mindig megkapott — erőt, amelyet Adyval közös indításból sar- jadón így fogalmaz meg: „Acélos új rend, győzelmes tanítás, világformáló, mégis ősi szó. S teremtve hull a szomjazó szívekbe: Igaz tudomány, Institutió.” (Kálvin, 1535) Mindezek közös élmények és hitek. Ha visszatérünk a gyermekkor világába, amelyből a sokszor fontos költői motívumok is származnak, rá kell jönnünk, hogy a mesék meghatározó szerepe itt is kikerülhetetlen. Ady novellisztikájában — a kor legjobb prózai teljesítményei közé tartozik — nagy szerepet kapnak a gyermekkori, sokszor félelmeket keltő regék. Gondoljunk a gyakorta emlegetett A Toronyember gyilkossága, Mózesné, a Múzsa írásokra stb. Ez a romantikából áthagyományozott mese-élmény sokáig sajátja Áprily költészetének is. Rapsonné legendája végül is 180
