Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - ÁPRILY LAJOS (1887-1967) EMLÉKEZETE - Papp István Géza: Ady öröksége Áprily Lajos költészetében (Vázlat) (tanulmány)
mást és többet jelent számára, mint meseemléket, hasonlóvá lesz Ady Jó csönd herceg előtt, A Rém-mesék uhuja Edgar Poe-ii hangulatú verseihez, vagy alapvetően a szűzi fehérség, „csodasápadt” romantikus jelzővel is érdekes szerelmes vers, A Mese meghalt érzésvilágához. Ezt bizonyítandó időzzünk például a mindkét költőnél megjelenő — az előbbiekkel rokon ős- és temetőkultusz megjelenítésénél. Ady dekadens hatásokat is hordozón előbb ilyen hangulatot érzékeltet: „Alszik a falu, én virrasztók, Nézem, nézem a temetőt: Itt van az ablakom előtt.” (Közel a temetőhöz) Majd jóval fontosabb gondolatisággal, már a hagyomány meghatározó szerepére is utalva így ír: „Ott a tőben és kútfőben, A mindszenti temetőben Ott vagyok Párist-loholva, Veszekedetten megint, Veszekedetten, elverten, Túl a nagy családi kerten, Végleg, fáradtan, megint.” (A mindszenti temetőben) Aprily Lajos ezt a romantikus életérzést mutatva, de azon túlmenően a halál — együvé tartozás érzetét villantja fel a Falusi elégiában vagy A régi ház című versében, és a témánk szempontjából is érdekes, kései A halál rokona gondolatiságában: „Ady ... ö volna a rokon csupán? Eltűnődöm rég ismert sorokon. Közember és borús költő-titán halállal mind, mind testvér és rokon.” (1986. június 24.) Nincs lehetőségünk itt arra, hogy a korira egyébként is jellemző elvágyódás-hangulat közös vonásait bemutassuk. Csak példaként említjük a nietzschei „Dél” motívumkört, amely általában is megérdemelne egy újabb áttekintést. Viszont a lezárás előtt egy alapvető azonosságot nem hagyhatunk figyelmen kívül. Jelesül azt az européerséget, melynek lírai objektivációja leginkább mindkettőjüknél a humánum, az emberi kultúra nevében háború-ellenes állásfoglalásaikban jelenik meg. Ady háborús költészete sok szempontból és igen alaposan elemzett. Gondolunk itt elsősorban Király István Ady e korszakának is minden lényeges jellemzőjét vizsgáló köteteire (Intés az őrzőkhöz), és Schweitzer Pál munkáira. E korszak Ady-lírá- jában domináns szerepet kap, több más fontos elem mellett, a tegnap-motívumkor. Ez az elveszett szellemiség lesz az egyik leggyötrőbb eleme az Ember az embertelenségben érzésvilágnak. A Tegnapi tegnap siratása ezt emeli ki: „Óh, tegnapi bizakodásaink, Óh, tegnapi-tegnap igéje: Noli tangere. Óh, hóhér idő, Óh, tegnapi-tegnap igéje, Megrontásoddal megszépült varázs..” 181
