Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Marsall László: Birtokosa régi tudásnak (vers)
MARSALL LÁSZLÓ Birtokosa régi tudásnak Száraz György emlékére Könnyű katarzis volna, barátom, szótérképpel, fotókkal, o elérthető piktogrammákkal a múltadat csak úgy körülírni — amikor a nietzschei isten trónfosztása befejeződött, és föl-föltámadása már belefér egy kivert kutya szívébe —, és láttatni az eleven és a már halott arcodat is —; de alászáll a mindig esőfelhőket lógató égboltozat, és zuhog-zuhog, a tested szétmarjul-vánvolódik, mint te meg én meg ő, szertefősziünk a jó társaid, és a bennünk egyre fakuló emlékek is. mert vénülünk, s elrongyolódnak majd a szó-térképek, fotók, piktogrammák, és mindaz, az is, amit papírlapokra jegyeztél — felében-harmadában leégett ház romjai közt kotorászunk —, ám az, amit az emberi képzelet, volt tényekből megszerkesztett: egy-egy rög, egymáshoz tapadva földrésszé mégis összeáll, láthatatlanná, ahonnan fű, fa-, és ember-erdő újra táplálkozik, birtokosaként elfelejtett régi tudásnak. O
