Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Csengey Dénes: Találkozások az angyallal (regényrészlet)

Apám most volt készen védekező állásainak kiépítésével, moist foglalta el azt a mentségek és magyarázatok lehetőségét is elutasító magaslatát a merev számonkérésnek, ahonnan már merészelt egy pillantást vetni a sejthetően feldúlt csatatérre. — De?!

Hiábavaló lett volna őt ilyenkor mondjuk megölelni, vagy puha szóval, meghitt mozdulattal megkömyékezni. Ezekben a pillanatokban őbenne — a lelki pánik így jelentkezett, a körülmények ereje ezen a módon kényszerítette sakkba a jellemet — összeomlott, lerombolódott a világ, érvényét veszítette a szeretet és ia vérségi kötelékek, elmerült minden emlék, minden egyezség és minden vonzalom, ilyenkor előbb nyugodott volna bele abba, hogy ő nem férj, nem apa, nem férfi, nem magyar, nem ember, a fél iába elveszítésébe is előbb nyugodott volna bele, mint abba az eshetőségbe, hogy egy egészséges férfiember nappal pihenni térhet.

Amikor tizenöt .évvel ezelőtt — akikor az látszott bizonyosnak, hogy végleg — elköltöztem otthonról, az volt az apámban elpusztult világ egyetlen épségben maradt mondata: Az én házam nem kupleráj! A sikertelen felvételi vizsga után mindenféle fizikai munkákat végeztem akkoráiban, cementet raktam vágómból sódert lapátoltam, kőműves mellett dolgoztam, szenet hordtam, egy nehéz 'bútorok szállítására toborzódott csoporthoz csatlakoztam, házat bántottam, lés eladtam az épen maradt téglákat. Plebejus romantika volt ez? Dac, amellyel arra feleltem, hogy az egyetem, amely legjobb barátomat, Zénóit elnyelte, engem visszalökörbt a városba, ahonnan lázasan elkívánkoztam? Különös pályákra térült kalandvágy? Vagy csák laz erőmet akartaim kipróbálni? Nem tudom. Annyi azonban biztos, hogy nem volt elég a nehéz munka, nem éltem be az addig ismeretlen erőfeszítésiek Iközbein született lebegő flelszabadutt- sággal, azzal, hogy a testem működik, arra is vágytam, hogy megmártózzam, sőt féktelen kölyökkutyaként valósággal meghenteregjek azoknak az embereknek a világában, iákilkikal a találomra választott foglalkozások összehoztak. Miközben változatlan elevenséggel tartottam a kapcsolatot a társasággal, mely leendő íróikból, filmrendezőkből, politikusokból, társadalomtudósokból és a felvételi vizsgákon kibukott sok egyéb zavaros alakiból tömörült egybe a város szeszmentes presszójában, miközben magam is verseket, értekezéseket írtam, a Hamletét próbáltam »egy amatőr színjátszókörben (a szerepet végül Panda játszotta el, rám nem lehetett számítani), miközben szinte testéről estére én is többször hazakísértem a társaságot s engem is többször hazakísért a társaság, nékem külön útjaim is voltak. Éjfél után órák hosszat cipeltem magammal egy aszfalton elterült magatehetetlen részeget különböző bizonytalanul elmotyo- go,tt címeikre, és feszülten lestem minden mondráiását, mert az volt a sejtésem, hogy bármelyik pillantabam elárulhat valami életbevágóan fontosat a világ egy sötét, zsúfolt, kegyetlen törvényeik szerint rendeződő bugyráról, amelybe én még nem vágyóik bevezetve. A felesége káromkodásai is titkok foglalatának tűntek előttem, amikor végre hazíaítaláltunk, és a félemeletről máink zúdított piszkos vizet, mely szaglott a hajamban és vastagon folyt végig az arcomon, úgy kóstolgattam előrenyújtott nyelvvel, mintha a lenyakazott keresztelő férfi köpte volna a fejemre. Cigány csatáddal háltam — nő miatt persze — üvege^- zetlen ablakú putriban, és boldog voltam, ha egy hatéves gyermeklány párnának használtá ra kinyújtott karóimat, miközben penészes bűzben pihentünk ti- zedmaigiunlkkial a földpa dióra szórt nedves szalmán. Ősz, megrokkant, bepálinkázott hajdana tisztekkel bőgtem a Fanene Jóska-nótákat a Hollandus-kocsma előtt. A villámhárítón felkapaszkodva bemásztam a pékség padlására, és a for138