Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Cukor György: Apoteózis 1-4 (vers)
értem iát felhőnél zokogásnál súlyosabban Csak perceikre telt hogy hallgassam a haliéit csontokhoz könyökölve Az átmenetek arányaiért kíváncsiságért ezánteazért amit a megszokás vagy az önvédelem vagy a gyilkolás-vágy sarkall mint elnyűtt -tekintetet hogy új szerepet találjon egy kiterjedésitelen világban Ahol a hulló tobozokban érzelgős fény botladozóik magányosan és tapintatos ritmusban (lehull Örökös beszállásolt díszmenet melynek bakancsa sincs páncélja sincs de igyűszűd rémült taktusa is magára vezényelheti az asztalon Dimenzióim elkobozva kihűl az ujjakban a tér melege Márgia palamosadék időtlen textusa a körmök alatt S -a téglavörös körömház színe a vak hajnalra -fölkukorekol. 119
/
