Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Czigány Lóránt: Homo politicus (Szabó Zoltánról tíz tételben) (tanulmány)
talanságának bemutatásában: az ő következetes Bibó-kultusaa volt a közvetlen előzménye az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem által kiadott négykötetes, illetve az ezt követően végre kiadott magyarországi háromkötetes Ribó-kiadásnak. Irószövetségi tevékenységét a megalkuvás nélküli következetesség jellemezte. Szabó Zoltán értékrendjében a fialtatok nézetei prioritást élveztek, s már 1957 decemberében kritikával illeti az Irodalmi Újságot, mivel az, miint Borbándi Gyula idézi véleményét: „nem képviseli a forradalmi szemléletet, és nem irodalmi imű- hely, mert nem neveli közös munkára a fiatalokat.” Az Irodalmi Újság akkori szerkesztője, Faludy György aotikommunista aggályoskodásai gyakran késleltették, illetve akadályozták meg olyan írások megjelenését, melyek Szabó Zoltán szerint csupán szerzőik hatalmi tömböktől független igandoikodását jelezték. Az írószövetségi közélet initerluduma eredményeként a kialakuló irodalmi élet keretei az ötvenes évek végére hozzásegítik Szabó Zoltánt, hogy közte és a forradalom után fiatalon külföldre került értedmniségi nemzedék között kialakuljon egy olyan akadálymentes szóértés, mely a korábban nélkülözött kongeniális közeget megteremti. Mindez feltölti életkedvvel és felelősségérzetének irányt szab: a cselekedetek értelme a jelen és a jövő közötti kontinuitás megteremtése. A fiatal tehetségeket pártoló irodalompolitika eredménye a Kilenc költő (1959), melyben az önálló kötettel még nem rendéíkező költők egy részét szólaltatja meg. A kiadvány fő érdeme, hogy az 1956 előtt külföldön jelentkező költők közül a három legmarkánsabb költőegyóniség (Bikich Gábor, Csokits János és Kibédi Varga Áron) itt mutatkozik be kötetben. Az oxfordi fiatalok nemzedéki folyóiratát, az Eszméletet pártfogolja: jellemző, hogy Szabó Zoltán itt közli Bibó-esszéjének első megfogalmazását (s az is, hogy a nemzedéki csoportosulás egyetlen, nem >a korosztályhoz tartozó írót közöl Szabó Zoltán személyében). Az Oxfordból feljáró és Londonban élő fiatalokat a szó elsődleges értelmében is maga köré gyűjti, rendszeres találkozók formájában egy dél-kensingtoni kávéházban, mely az asztalion ülő, s a delelőn túljutott írónak talán a Centrál kávéházat idézi, a fiatal írójelöltakinek pedig eleven kapcsolatot jelent a múlttal, az irodalmi 'tudat újrateremtését külföldön; különbség csak a díszletekben mutatkozik: a meghívottak piros buszon érkeznek, nem sárga villamoson, de a beszélgetések Babitsot, Illyést, Sárközi Györgyöt 'és Bibét idézik meg; a „komoly” témák természetesen a tógás diiákszellem láthatatlanul jótékony itrónolását sem zárják ki: a házigazda tréfaértő homo ludens is. A hatvanas évek elejétől — Cs. Szabó László kifejezésével — ő is a „repülő egyetem” rendkívüli tanára. Fejtegetéseit a magyarságtudatról, a népi mozgalomról, vagy a távoliét értelméről szívesen és figyelmesen hallgatják meg a Hollandiai Mikes Kelemen Körben vagy az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciákon. Már az 1959-es doomii találkozón megállapítja, hogy „az új magyar alkat az ifjabb nemzedék észjárásában bontakozik-tapogatózik”, s hogy ez az alkat igyekezik megszabadulni a Hamletok és Don Qui játék pózaitól: „Sárkányeregető nép voltunk ... ennek van vége.” 5. Az emigráns sárkányeregetésnek csakugyan vége: ia rakoncátlankodó írószövetségtől amerikai gazdáik megvonják az anyagi támogatást, s ettől azonnal szétesik; 1962-ben Horváth Béla és Vámos Imre hazatér, de előzőleg alaposan kiteregetik az emigráció szennyesét. Az újonnan (alakuló intézmények csak a saját erejükre támaszkodnak: ilyen az 1962-ben alakuló Magyar Műhely, mely szakít a .hagyományos magyar nemzetközpontú irodalomszernléleUel, s az avantgarde hagyományokból építkezik. Szabó Zoltán értékrendje szerint olyan fényűzés ez, amit a külföldre került, feladatokkal rendelkező magyar szellemiség nem engedhet meg magának. Az 1964 végén alakuló Szepsi Csombor Körnek viszont egyik monitora lesz, kritikus szemléletű, de nélkülözhetetlen alappillére, s a „belső körhöz” tartozónak tekinti az új fórumot. 1089
