Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)
terít elénk gyümölcsöket is, tennivalókat is. Szülöttei is vagyunk, gazdái is. elsősorban úgy kell szemügyre vennünk, mint újabb s szebb alkotások alá valót, tervezgetve is, szeretettel is.” 6. A Szerelmes földrajz országos sikert, akadémiai díjat hozott Szabó Zoltán számára, azonban hamarosan menekülni kényszerült: a német megszállás után eltávozik lakásáról, 1944 októberében pedig a Mátrába megy, Parádfürdőn várja be a front átvonulását. 1945 januárjában jelentkezik a debreceni Ideiglenes Kormánynál, a miniszterelnök Dálnoki Miklós Béla és Erdei Ferenc szőkébb társaságához tartozik, ismeretséget köt Nagy Imrével, Révai Józsefiéi, belép a Nemzeti Parasztpártba, s a kormány hivatalos lapja: a Magyar Közlöny szerkesztője lesz. Jól érezte magát a születő demokrácia légkörében, bizakodó lélekkel figyelte, hogy az Alföld népe miként talál magára az elvonuló háborús vihar után, s alakitja ki a helyi önkormányzat életképes intézményeit: „én — mondja Magyar író Josselinben című interjújában, amelyet a Magyar Televízió egyik forgatócsoportja készített vele 1983 novemberében — annak voltam szem- és fültanúja, hogy hogyan áll össze újra az ország, mintegy semmiből és alulról és mekkora országalkotó képesség van a magyar népben. Falukutató múltam és egész néppel való foglalatosságom, egész népi íróságom ellenére ebben sohasem hittem . . . Erdeit magát is rendkívül meglepte, hogy a nép maga, az emberek maguk, a falusiak maguk, abban a pillanatban, hogy felelősség hárult rájuk, ennek rendkívüli mértékben meg tudtak felelni.” Az 1945-ös esztendő tavaszan még egy fontos megbízatást kapott a debreceni kormánnyal Budapestre költöző író: miután Kiss Sándor, aki nem sokkal ezután a Parasztszövetség elnöke lett, lemondott a négy koalíciós párt ifjúságát tömörítő Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISz) elnöki tisztségéről, Szabó Zoltánt választotta elnökévé az ifjúsági szervezet. Mint ilyen 1945-—1946-ban ő lett a szövetség Valóság című folyóiratának szerkesztője (a szerkesztés gyakorlati munkáját azonban Márkus Istvánra bízta). A korszak e fontos irodalmi és politikai szemléjének első szamát az ő Hazugság nélkül című írása vezette be. Kritikus módon tekintett vissza a múltba, s bizalommal nézett előre a jövőbe, józan hangon bíztatott közös összefogásra, a felgyülemlett nemzeti feladatok okos elvégzésére: ,,E sorsjátékos nemzetben, melynek tagjai folyton valamilyen nyereményre spekulálnak, amelyet minden támpont nélkül főnyereménynek hisznek, abban hiszek, aki saját munkájának és saját munkája eredményeinek gondolatkörében marad.” Higgadt önbizalommal hirdette, hogy az országnak a maga erejéből kell leküzdenie évszázados elmaradottságát és a háborús rombolások következményeit: „Az ember messziről érzi az üzemek dohogását s hogy a kisember keze alá szabott földeken indul a munka. Ha forradalmár vagy, légy türelmes, adom a tanácsot magamnak és a fiataloknak; a feltételek után talán megváltozik az ember is. A katasztrófák és megpróbáltatások ideje, úgy rémlik, a mi számunkra is véget ért egy időre: a próbatételek ideje következik. A munkáskéz és kimunkált értelem döntik el, hogy mire jutunk majd.” Ez a történelmi önbizalom kapott hangot 1946-ban Az Üj Magyarország Röpiratai című füzetsorozatban megjelent Angliai vázlatkönyv című útirajzában is. Ezt a röpiratsorozatot — 1083
