Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Ágh István: Gyertyagyújtogató (regényrészlet)

Nem játszadozom az ezer évvel, hiszen Iszkáz ősi település, ha a pannó- niai szlávokra is utalhat, mint annyi falu a környéken: skaz — látomás, szörnyeteg, rém; lidérces környék neve, de az íz — finnugor: lélek. Kísérteties terület mindenképpen a szlávoknak, avaroknak, az ómagyaroknak, de a Hunyor patak rétjeiről boszorkányéjben lobogott a lidérc a Rét-dombra az ős-, a kelta és a római-kori embernek is Falum fundamentuma, ez a domb tele régebbnél régibb leletekkel: kovapenge, őskori cserép, fekete agyagedény, későbronzkori településnyomok, kelta cseréptöredék, római kőépület alapzata, melyet po- gány-pincének nevez máig a nép, s csak a régészek tudják, galliai terra szi- gillata töredékek, seprűdíszítésű edénymaradékok; az iszkázi paraszt barázdájából római bögrefület meg edényfedőt fogott kezébe és csodálkozott, hogyan kerülhetett oda? s nem képzelte az ezeréves helybeli fazekast, csak elcsodálkozott, földjében mi ez a hulladék, mintha járt volna itt valaki. Nevezetlen kísértetek suttogása a sötétben, s egyszercsak megnevezett falu, Iszkáz, ahova három helységbe telepedtek, három Iszkáz a birtoklók, Töttösök, Pokiak, apácák nevével, s a védőszentek vagy a fekvés irányával jelölten. A közelben: Kamond, szlávul követ jelent, a Torna kökényest, Dáka, daliko, messze, a Dab- rony jót jelentő személynév. A környék lakói elmagyarosodtak, mikor Csög- lének, gyepűnek mondták az egyik falut, Dóba és Szörcsök alapult magyar személynévből, Szalók a Szalók nemzetségből, s a Jenő törzsből való katonai jobbágyság lakta Nagyjenőt, a mai Tüskevárt, Somlójenőt, melléjük települtek a besenyő őrök Csőszön, s mint ahogy az iszkázi erdőt Besenyőnek nevezzük, magyarrá lettek itt avarok, szlávok, besenyők. Ezer év alkotta őket hasonlóvá. Meglepődhetek hazafelé a vonaton, rokon arcok, termetek vesznek körül Veszprémből, Ajkáról, Devecserből, s leszállnak Somlóvásárhelyen, Tüskeváron, Karakószörcsökön földemre lépek velük együtt. Ki tudja, hányadik unokatestvéreim ?

Hasonló lehetett Nagy János alkata. Abból a gótikus keresztkútból avatták katolikussá, amely ma is megvan, amiből engem is kereszteltek. Kapocs közöttünk ez a tárgy, s közte és a középkor között.

János nevével megállítom az időt az 1698-as Visitatio Canonica, a Pápai Főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvénél. Fekete Gergely plébános keresztelte, a negyven éven túli, bölcsészetet és a bécsi Pazmaneumban három év teológiát végzett pap, egyetlen a Főesperesség területén, a hadak elvonulása után, a kezdődő ideiglenes békében. Ugyanonnan kelt a nap a Somló mögül, s nyugodott a Ság-hegy oldalánál, ahol mindannyiunknak. A két magasságot a honfoglalók is ugyanúgy nevezték, mint mi, finnugor nyelven, az egyiket a zöld erdőség héjából kifejlő, kisomló sziklás tetőnek, a másikat hozzá- képest halomnak. A két hegy csúcsát összekötő képzeletbeli egyenesre nyújtózik föl a templom. „Jó karban van. Boltozott szentélye közepén áll a kőoltár a Mindenszentek képével. A hajó deszkázott mennyezetű. Szószéke kőből, kórusa fából és deszkából. Mindkét oldalán egy-egy jól boltozott kápolna. Oltár még nincs bennük, csak azok kőalapja. A kőből épített toronyban található a Mindenszentek tiszteletére öntött régi harang. A temető fallal kerített, a templom maga zsindelyezett.” Fekete Gergely tisztelendő úrnak egy kenyér és egy tyúk járt a keresztelésért. Ma csak az tudható, mit adtak. Egykedvű megszokásból vitték, vagy hangos kényszeredettséggel, ki tudhatja? Bár ha a Visitatio szerint: „Hívei dicsérik életvitele rftiatt”, és hogy „jól és mindenféle huzakodás nélkül végzi egyházi teendőit”, Nagy János szülei is dicsérhették őt. Kiegyenlítette-e ez a szellemi fizetség lelkűkben kötelezettségeik terhét? Ha azt

1058