Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Makkay János: Erdélyi helynevek magyarázatai (tanulmány)
tehát a tudományos ismeretek mai fokán teljességgel bizonyíthatatlan, azaz tudományos érvelésben fel nem használható alaptalan hipotézis. Rátérve S. Baliga néhány ötletére, Déva neve nem lenne más, mint egy északi trák szó, a dava, deva, dova, daba, deb a leszármazottja, jelentése ,erődítés’. Hajdani ie. töve egy felvételezett *dhe- lehetett, [falakat] rakni értelemben. (Meglepő lenne, ha kiderülne, hogy a szerzőnek valahogy a ballada járt az eszében: csak így „építhetik fel magos Déva várát”.) Kétségtelen tény, hogy a trák és dák nyelvemlékek nemrég elhúnyt kiváló szakértője, a bolgár V. I. Georgiev legalább negyvenhat olyan helynevet tartott számon,4 amelyek összetett szavak, és második tagjuk a városias vagy falusias jellegű települést, esetleg erődítést jelentő dava vagy deva szó. Ezek közül 28 vagy 29 eshetett a római Dacia provincia területére. Ezek részben dák erődítések, részben római katonai helyőrségek vagy települések voltak. Például Acidava (Teroes-Szlatina vagy Néraszlatina — Slatina vagy Slatina-Nera a hajdani Krassó-Szörény megyében) Arcidava vagy Argidava, azaz Varadin (VSrá- dia, szintén Krassó-Szörényben), Cumidava vagy Comidava (Rozsnyó, azaz Ri^nov mellett, Brassó megyében), Docidava (ismeretlen helyen, vagy Szilágysomlyó közelében, vagy már a Kárpátalján), Marcodava, Marodava vagy Marisodava (ismeretlen helyen, talán Marosújvár-Ocna Mure§ közelében), Prédává (melynek létezésére a Predavensiai — egy feltételezett géta-dák törzs neve utad, és maga a hely talán a Bihar hegységben, a Fekete-Körös völgyében volt), Sacidava (ismeretlen helyen, valahol középső Dél-Erdélyben), Sangidava vagy Singidava (ismeretlen helyen, talán Közép-Erdólyban), Ziridava, amely azonos lehet az arad megyei Pécskán lévő nagy földvárral (ahol már Roska Márton is kutatott). Georgiev világosan megírja, hogy ez a trák eredetű helynév-típus az igazi Trákiában, tehát a Dunától délre csak egyetlen esetben fordul elő. Ez nem más, imint Pulpudeva, azaz Philippopo- lisz, tehát Plovdiv, és eredetileg Nagy Sándor apjáról, II. Fülöp makedón királyról (élt kb. i. e. 382—336) kapta a nevét. Sem Georgiev, sem a román szaklexikonok5 nem tudnak Erdély dák eredetű helynevei között egy feltételezett Decidava-ród, amely Déván lett volna, és amelytől Déva a nevét kapta volna. Ilyenformán Déva esetében a nem képzett nyelvészkedőket oly sokszor tévútra vezető formai hasonlóság áll csak fenn a dava, deva, alakkal. Amint a Kiss Lajos szótáréból6 ki is derül, Déva egy olyan személynév származéka magyar névadással, amely valószínűleg egy türk-kazár méltóságnévre vezethető vissza, etimológiailag azonos a magyar rekonstruált Gyéycsa — azaz Géza — személynév tövével, és megőrződött többek között Algyő utótagjában is. Nézzük azonban Paliga más név,magyarázatait is! Dés (á középkori latin nyelvű okmányokban Dees) az előbb már említett trák tő egy változatának, egy *de-t-. vagy *de-es szónak a származéka lenne. Nagyvárad (Oradea) ősi elődje viszont már a hajnalkori, indoeurópaiak előtti fajtához tartozna. Az ősidők „nagyon nagy, hatalmas, magas” jelentésű *OR-. vagy ‘UR-tövéből származott volna le a trák óra, oros, oron szó. Ebből Oradea egy román orap vagy uras — ’város’ jelentésű szón keresztül vezetődik le. Szintúgy Orsóvá neve is (egy szláv végződéssel). A tő indoeurópaiak előtti voltára szolgáló bizonyítékok között a következők szerepelnek: egy etruszkok lakta sziget, Urgo neve, a baszk úri = ,város', sőt a kisázsiai haiti üres = ynagy, hatalmas’ szavak, sőt még a ilatin urbs is. Az urbs kivételével (amelynek egyébként semmi köze egy preindoeurópai, sehonnan sem ismert OR vagy UR alakhoz), csupa olyan nyelvből származnak ezek a „bizonyítékok”, amelyek (tehát az etruszk, a baszk vagy a kisázsiai hatti) semmilyen módon nem hozhatók kapcsolatba Erdély li. e. 5., vagy akár 4. évezredi őslakosságával.7 Paliga természetesen igyekszik indokolni azt is, hogyan került sor egy ilyen preie.—ie. átadásra-átvétel re. Úgy véli, hogy ezek a 4. évezredi ie. hódítók 'már kőből rakott falú településeket találtak Erdélyben, és azok neveit — nyilván azért, mert nagyra becsülték ezt a korai városi életformát — átvették, megőrizték és a dákokon keresztül a románnak továbbadták. (Tudjuk azonban, hogy sem Erdélyben, sem az egész Kárpát-medencében nyoma sincs negyedik, vagy akár harmadik és második évezredi, kőből rakott falú erődöknek, házaknak, várfalaknak, és nem tud ilyenekről a romániai ősrégészeti kutatás sem.) Sőt, Paliga még ki is emeli, 1025
