Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Dobai Péter: Katalin-szonett, Katalin-elégia, Katalin-óda, Négy sor Katalinról (versek)

s aztán kutat tovább az agy, mintha soha nem lett volna társa: mindinkább mélyben magára marad,

észrevétlen távolodna összes helyétől csapongó múltjainak, miközben eljön megint egy másnap: életet tör sorsával össze,

holmi véletlen jelekkel s az újraélhetetlen kezdetekkel s magától-idegen, mégis tulajdon magánya jelenidejével játszik önfeledve.

Még nem merészelek emlékezni rád:

római arcélű, latin Katalin,

én élni akarom újra, ott Csongrádnál a Tiszát!

Nem védett révekre, hanem öblöket elözönlő viharokra várok,

ugyanazt az augusztust akarom, amikor arcod az arcomhoz

egy pillanatra oly közel volt, hogy nem láthattalak,

amikor sudaras testedet, anyaszült meztelenségedet:

fej es-ugrással a stégről a folyóba belevetetted,

te boldog búvár, meséld el nekem a mélységeket,

amíg én rád a régi parton az életemmel emlékezek!

Katalin-óda

. . te változtál át emlékezetemmé . .

Anna Ahmatova: Mint fehér kő dereng (Rab Zsuzsa fordítása)

Gyönyörködünk-e egy jövőben egymásban mi még, elszenvedve szégyen, félelem és búcsúzások nélkül azt a vad, szabad és szabadító gyönyörködést?

Nem volt az első, a legelső együtt-létezést meglehet léttudatlanul megélni mégis elég? 1964!

Az életem: egy ijesztő idill.

Egyszer merész mókák sora, máskor drákói drill.

Olykor azon csodálkozom, hogy életemhez sors is adatott, amit játék nélkül is eljátszhatok!

Mennyi maszkom, milyen sok álarcom van anyaszült arcomhoz!

Mármost azt egyedül én magam döntöm el, hogy melyik anyaszült arcomat veszem fel, választom és viselem: éppen-melyik maszkomhoz, hányadik álarcomhoz!

Miféle Térítőn, miféle határon, miféle Senkiföldjén

állok és várok — rád, Katalin — én? Nincs válaszom.

Minden emlék világtalan, holott a világ

semmi más, — (ha tényleg úgy akarjuk) — mint csak emlék!

De emlék és érzés szívemben helyet cserél és él bennem újra a még-egyszer-megélhetetlen: emlékszem az áradó tavaszi Tiszára, az elöntött rétföldekre, az ártéri erdőkre, az ölmagas nádasokra,