Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Szörényi László: Bevezető Sziveri János Írószövetségbeli bemutatkozásához (esszé)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ

Bevezető Sziveri János írószövetségbeli bemutatkozásához

Horatius énekei harmadik kötetének végién helyezte el mint záró ódát a Mel- pomenéhez intézett költeményt. Ez kezdődik azzal a képpel, amely később minden költői halhatatlanság-kívánás ősmintája lett: Exegi monumentum aere perenmius. A római költő nem csupán saját érdemeire tudott hivatkozni a múzsához forduló érvelésében, hanem össze tudta kötni a maga hallhatatlanságigényét hazája sorsával; hiszen úgy vélte, hogy neve addig fog egyre fényesebben ragyogni az utókor szemében, amíg csak föílhág a Caipitoliium dombjára — áldozatot hozni — a főpap. Vagyis, amíg Róma áll.

Sziveri Jánosnak a Dia-dalok című kötete szintén harmadik verskötet. Ironikusan helyezi el benne a Exegi monumentum-idézetet: punktum című versét így fejezi be:

exegi monumentum

aere perennius és punktum-------—

k

alapács end sarló virágzik a tarló

A tarló. Mondhatni magyar ugarnak is. Hiszen a kötetet ás „gógnak és (de)rna- gógnák” ajánlotta a kiöltő. Ráadásul meg is határozza — mindjárt a kötet első versében — azt a terepet, azt a „tartományi” létet, ahol költészete játszódik:

nem Páris, sem Bakony: vér és takony.

Hol a léptek, s a lépték is

csak olcsó recsegés-----F

eledés jár át.

De őrzi a cserép cserepek szubsztanciáját---------P

ersze, nemcsak Ady- és Horatius-reminiszoenciák találhatók a kötetben, hanem .telis-teli van groteszkre hangszerelt rejtett vagy akár nyíltan hivalkodó idézetekkel. Az utolsó ciklusban (natúr szelet) foglal helyet az isten odébbáll című költemény. Ez egyenesen Petőfii-sorral indít. A XIX. század költőiből. Csakhogy míg amott Isteninek a jelenben lis folyamatosan ható működését ismerjük meg, amellyel a próféták korának elmúlta után is rendel lángoszlopokat a népek élére, itt Isten nem is kivonul a világból, hanem elárvultán ődöng benne, mert már nincsen rá szükség.

993