Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Szörényi László: Bevezető Sziveri János Írószövetségbeli bemutatkozásához (esszé)
Üjabb időkben isten ilyen. Magára zárja rendkívülien Kitervelt birodalmát és a Föltalált túlvilági testeken Babrál, mint nemtelen gésa. Ha tehát Isten magára hagyta a világot, akkor milyen törvények működtetik a kozmoszt?! Sajátos, műszóval kopro-satanisztikus mítoszt rajzol fel a költő, hogy ég és föld, vagyis a transzcendencia és evilág végképp megromlott, értéktelenségbe fordult minőségét jelezze: S mint ki fejében hordja végbelét, döfödi az Ég a Föld ölét: össze-szét, föl-le. Nyakig szarban a tárgyak -------------E lfutok, de bevárlak. Mint Tihomka Beáta utószava is kiemeli, a kötet egésze és négy ciklusa igen nagy kötetkompozíciós ökonómiával van felépítve. Az első ciklus a pannon fateknő címet viseli. Mindenkinek eszébe juthat a Címből Bojtár Endre ütött- kopott lavórja, mint Kelet-Európa szimbóluma; megjegyzendő: ez az írás először az Üj Symposionban jelent meg. A ciklus címét adó vers igen hangsúlyos helyen, a harmadikon helyezkedik el (a ciklus összesen hét versből áh). Benne nevezi meg a mitológia és filozófia fogalmaival élve, hogy miképp alakult a világ ebben a ,,fateknő”^ben, és hogy mit tehet a költő ilyen világállapotban? És miért, hogy törnek egyre bennünk a világ hitvány dolgai, s fölfalja Káosz a Kozmoszt. S miért hogy szünetlen halomba hordjuk verseink lerágott csontjait. S minek — Azért neveztem kiemelten fontosnak ezt az elhelyezést, mert rá következik a ciklus középső darabja: parasztballada a tökférgekről. A vers korszerű, huszadik századi iés „tartományi” újrafogalmazása az egyik legrégebbi magyar nemzet-jelképnek, a belül férgektől őrölt fának. Gondoljunk csak Baróti Szabó Dávid ledőlt diófájára. Erre egyébként utal is a költő az első strófában: tesznek elém a tökkelütöttek világviszonylatban diónyi tököt látom a termést férged fölélik s látom hogy hogy (bizalmam fogy) A második versszafcban Nagy Lászlóra utal, alki még ebeknek látta a magyarokat, akik csak akkor béküinek majd ki, ha bundájukat pörkölik 'istenek. 994
