Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Horgas Béla: Évfordulók (Dokumentum és kommentár)
Milyen jó lesz majd! főzi a borjúpörköltet, süti a fánkot, kettőnk fizetését szépen összerakjuk, spórolni sem kell. Addig sajnos csak álmodozók róla, s vigyázok, hogy a jegyesség ne bomoljon föl. Talán meg is halnék ha elhagyna. Vacsora után szobájába vonul, szemérmes tollvonásokkal megírja a költeményt. A receptet középiskolai tanulmányai során megtanulta a piaristáknál, s csak azért mellőzi a hexametert, lm ért gondolatai modernebb formát követelnek. Tudja, hogy a vers emelkedettebb, mint a köznapi nyelv, legfontosabb a költői kép, végül nem hanyagolhatja el a szavak sorvégi összecsengését sem. A hóvirág bűbájosán kinyílott, de lombtalanok még mind a bokrok. Mikor nyílsz, akkor féreg nem rág, ezért szeretlek, hóvirág. Mint a hóvirág olyan a kedvesem, róla dalolok most egy keveset. Te földi angyal, piruló tisztaság, szűz liliom vagy, te hóvirág! Ablakod csupa muskátli és kaktusz és te úgy nézel ki, mint bűbájos mirtusz. Ha ujjaid csókdossák a zongorád, bár billentyű volnék, hóvirág! Megsúgom: várunk félévet, aztán együtt rakjuk a fészket... Alig várom a sorsdöntő órát, mikor fizetésemelést kapok, hóvirág ... Mindig rólad álmodom fennkölten, majd te készítsd nekem borjúpörköltem, legyen utána farsangi fánk, nem kell spórolnunk, hóvirág! Szívemben csókos tavaszi álom, te vagy az én fehér ideálom, kötőfékem a szilaj ábránd. Nélküled meghalok Te Hóvirág! Megtartva a vers klasszikus pihenési idejét, fölfedte szerelme előtt, akit elbűvölt, s ajánlotta, hogy mutassa meg egy hozzáértőnek. Meg is állapodtak a Költőben, aki valamikor osztálytárs volt a fiúgimnéziiumban. Elvitte a Költőhöz. Némi emlékezés után rátért a tárgyra. S a Költő (megdicsérte, de változtatásokat ajánlott. A hóvirág kinyílott hófehéren, lombtalan bokrok csapkodnak a szélben, minden bánatom elmúlik, ha látok hóvirágot, szeretem e virágot. 983
