Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Horgas Béla: Évfordulók (Dokumentum és kommentár)
va, árnyék alatt, akárhogy. Ilyen viszonylagosak az egy-egy nyelvhez kötött szó- képeink. (ld. yige. „Magyarul látszik” ez?) Mindez — az egyszerre létező két este — festett. Nem igazi. De hogyan jelenik meg az a lehetőség Weöresnél, hogy van valami igazi egyáltalán? A vers — már részben érintett — sokszálú belső kapcsolatvilága alapján? Külső kapcsolatvilága alapján is: „egyszerre két este van”, olvassuk; ez logikánk szerint azt jelenti: nincs szó harmadikról. A „.harmadik laz igazi”: a rajtnál mindjárt inzultus hagyományos logikánk ellen. Ezt a logikát — melyet Salinger Teddyje „almának” (a paradicsomi?) nevez — ki kell köpnünk magunkból. Mi marad hát? A kis vers valamiféleképp fájdalmas-objektív (népi!) ritmusa, mely azonos a „szüret vár” ritmusával is? mintha csak a tapéta konyha-áldás felirata lenne? Igen. Megmarad bennünk e harmónia is. Gondolati alapja talán — épp egy diszharmónia. A „.harmadik” szóé. A „harmadik”: itt nem számszerű harmadikságot, nem besorolható értéket jelez. („Koldusként” — ez az érzelmileg telített vers-elem sem sorolható logikai vagy fi- guratív rendszerbe.) De nem is kizáró ez a harmadik este: hiszen a másik kettő mindig épp eléggé létezik. Mint a születés és elmúlás. Mint Weöres jólismert „cellafala” s .a vágyott homály a szemen, mellyel nem láthatna már odáig. De mindezen túl: ott van a ,.harmadik”. Mely alázatosan — akár a két nála „alacsonyabbrendűt” is vállalja. (Dimenzión kívüli „odaki”.) Mint Weöres „harmadik-volta” az életet és a költészetet. * ÁGH ISTVÁN Dilettantizmus és középszerűség (Weöres Sándor: Idill a Horthy-korszakban) Tavasz készülődik. A pestkörnyéki családi ház kertjében, munkából hazatérve ihle- tettnek érzi magát a kistisztviselő: harminc éven felüli nőtlen ember. Meg kell írnia a következőket: Kinyílott a hóvirág, pedig még a bokrok sem zöldéinek. Mikor a hóvirág nyílik, jól érzem magam, azért szeretem a hóvirágot. A hóvirágról kedvesem jut eszembe, tulajdonképpen róla akarok most verset írni, aki pontosan olyan, mint a hóvirág, de olyan is, mint az angyal, vagy a liliom. Ablaka muskátlival és kaktusszal van tele, ablakán sokszor kinézeget, de néha zongorázik is. .ló volna vele lenni. 982 Egy fél éven belül biztos sikerül, alig várom, hogy fölemeljék a fizetésemet, és összeházasodhassunk.
