Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Horgas Béla: Évfordulók (Dokumentum és kommentár)

TANDOKI DEZSŐ

A harmadik, az igazi

Weöres Sándor Tapéta és árnyék című verse már szemre sem képvers csupán: a beleépülő kis négysoros miatt; s ugyanakkor sokkal lényegibben képvers, mint ahogy az általában e forrna sajátja. A beleépülő kis négysoros miatt. A vers:

szőlő venyige kacs fürt ige kacs fürt szőlő ven lő venyige kacs fürt sz qip qip

qip qip qip

kor szüret vár kordén megy a hegybe a sajtár qip

qip qip qip qip

rt szőlő venyige kacs f yige kacs EGYSZERRE KÉT ESTE VAN cs fürt sz MINDKETTŐ CSAK FESTVE VAN qip HARMADIK AZ IGAZI

qip KOLDUSKÉNT ÁLL ODAKI

Egy Teddy nevű kisfiú mondja Salinger novellájában: „Az a baj, hogy a legtöbben nem is akarják a dolgokat olyannak látni, amilyenek. És nem akarják abbahagyni ezt a folytonos születést-elmúlást egyszer s mindenkorra. Pedig jobban tennék, ha abbahagynák az egészet és nem mozdulnának Isten mellől, akinél Igazán jó nekik.” A megváltás gondolata itt is, mint legtöbb helyt, — oly jellemző módon — életünkön túli, sőt: halálunkon is kívüli síkot revelál. Weöres ellentétpárjai, mint az „EGYSZERRE KÉT ESTE”, a legvirtuózabb versekben is épp ellenkezőleg: valami nagyon túli-rói bizonyítják )be, mennyire inneni és élhető.

Ha valamit, a Tapéta és árnyékot virtuóz műnek kell tartanunk. Természetesen nem a tartalmi-formai virtuozitás dualizmusára gondolunk végsősoron. Arra inkább, ahogy a tapéta (szőlő venyige kacs fürt stb.) és az árnyék (qip qip) kettőséhez képest a kis négysoros végül harmadikként megjelenik. Ahogy a tapétára árny vetül, úgy vetül e kis spirituális intarzia arra, hogy a 'tapétára árny vetül. A két este: a tapéta-este és az árny-este. S a harmadik, az igazi: maga a kis négysoros, egyáltalán.

Weöres tapétája — lehet akár életünk ábrája is a maga legvásáribb mivoltában. Nem baj, hogy ilyen, hogy vásári; nem is jó. Ugyanolyan tény, mint az árnyék- vetülés: megjelenik, .ha van mire. Ez mind a mi hagyományos érzékelésünk, s intellektuális értékítéleteink is ezen a szinten maradnak: dimenziós kontraszt-síkokon. Így mondhatjuk, hogy egy tapéta konyhaáldás szövege hamis vagy primitív, így értékelhetjük nála többre pl. Weöres verseit. Így mondhatjuk: nappal volt s most alkonyodik. így foglaljuk szavakba igazságainkat: szüret vár, stb. Sőt: a dolgok is (interpretációnk szerint) ilyen makacsul mondják önmagukat. Csonkán, szóközépen kezdve, félbevágott tapétaként is (cs fürt sz). Műfajba, képversbe szorít981