Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Mezei Katalin: Falusi gyermek városi kultúrával (esszé)
MEZEY KATALIN Falusi gyermek városi kultúrával Kassák Lajos írja valahol, hogy egész fiatalon, kezdő korában nagyon rossznak ítélte saját költő-pályája esélyeit. Az tette előtte kétségessé a befutható utat, hogy őt Lajos, nem pedig Sándor névre keresztelte a pap. Márpedig — vélte —, annak, aki Magyarországon nagy költő akar lenni, okvetlen Sándor keresztnevet kell viselnie. Meg is nevezi: Petőfi és Csizmadia Sándor példájából vonta le ezt a végzetes következtetést. Én, most Weöres Sándor hatalmas életművét, verseinek csak Petőfiéivel vetekedő ismertségét, népdalszerű elterjedtségét tudva, hajlamos vagyok igazát belátni ama mosolyogni való — és prófétikussá vélt —, gyermekei hiedelemnek, amin Kassák szerencsénkre, hamarosan túladott. Lehet, a Sándorságnak köszönhetően, lehet, hogy másnak, mindannyiunknak, akik ismerjük — akár mSgyarok vagyunk, akár más anyanyelvű olvasói —, ha költőfejedelmet, költőóriást emlegetnek. *ez a kisfiú-tenmatű, Beethoven- koponyájú, önnön elméje házába visszahúzódott poéta jut az eszünkbe. Senki más. S ha faggatjuk életművét: — Mi a titka? — lehat, hogy nem sokkal tudományosabb, nem sokkal igazolhatóbb elméletre találunk megfejtésül, mint a Sándor név mítosza. Mégis, mindannyiunknak, akik vonzáskörébe kerültünk, van elmélete. Weöres-elm élete. Az enyémet az iá mondat ailapozta meg, amit 1983-ban a Vigíliában megjelent interjúban felelt arra a kérdésemre Weöres Sándor, hogy milyennek tótja magát, mint kisgyereket? „Mindenképpen falusi gyerek voltam; de a kultúra, amit apró gyerekkoromban alkalmam volt magamba szívni, az már sok tekintetben városias volt.” Tudjuk, gyermekkori fő olvasmánya Shakespeare volt; és tudjuk, hogy még szinte gyenmakfejjel hívta le falujába, Csöngére népdalt gyűjteni Kodály Zoltánt. Tudjuk, hogy sokágú oművéltséggel bíró édesanyja már kisfiúként magával vitte a környékükön működő antropozófus körbe, ahol megismerkedett azokkal a törekvésekkel, amelyek „szintetizálni igyekeztek a távol-keleti gondolkodást az európaival és a keresztyénnel.” És tudjuk, hogy Arany János után ő is kísérletet tett a magyar folklór és hiedelemvilág elemeiből újraalkotni a valaha-volt, szétporlott, széttöredezett magyar őseposzt és mitológiát. Falusi gyermek városi kultúrával. Ez a két pólusú indulás, amely egyidejűleg mindkét irányban egyformán saját, elmélyült, átélt és sokrétű volt, tette lehetővé életművének hatalmas horizontját, gondolatainak mélységeit és villódzását, stílusának elemi sokféleségét. Abban a gyermekségben egyszerre volt az övé a népdal és a Hamlet. Elképzelhetjük őt mezítlábas legénykének, aki ia domboldalon ülve a „Lenni vagy nem lenni’ versén borzang, miközben hallja gyermektársai önfeledten ismerős „Sánta csikós, vak tehenes, / Süket ökörpásztor ..nótázását. Ahogy a nagy földlemezek összetalálkozásánál, egymásba gyűrődésének törésvonala mentén hatalmas erejű tektonikus mozgások, földrengések keletkeznek; ott törnek fel a gyógyító hévizek és rakódnak le a gazdag érctellérek, ásványok, úgy keletkezett, úgy keletkezhetett eme két mitológiai és történeti mélységű művelődési kör, két egymástól sajátosan különböző kultúra összetalálkozásának helyén, Csön978
