Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Horgas Béla: Évfordulók (Dokumentum és kommentár)
gén, a gyermek Weöres Sándorban a magyar költészet egyik leggazdagabb kincsestára, a weöresi költészet lehetősége. De akármennyire elragadjon is elméletem sodra, tudom, nem szolgál sokkal több eredménnyel a nagy titok megfejtésében, mint akár a megfelelő keresztnév elmélete. Hibái is csaknem olyan naivak és kézenfekvőek. Hiszen nem egyedül Weöres élhetett át hasonló találkozást, járkálhatott természetesen apró gyermekkorától ebben a két, egymástól sajátosan eltérő közegben. Hányán vagyunk, hányán lehetünk hasonló élményekkel megrakodottak rajta kívül? Mit ér a hallott ezer más- és másfajta dallam a weöresi, megismételhetetlen hangszer nélkül, amely mindannyiukat újrateremteni, egymáshoz kapcsolva belőlük hatalmas szimfóniát eljátszani képes? Örvendhetünk csak, hogy Ö van, hogy Ö megszületett. Hogy megzendített any- nyi, belőlünk szakadt némiaságot. HORGAS BÉLA Évfordulók DOKUMENTUM ÉS KOMMENTÁR Két évtized nem nagy idő, de 1968-ra visszapillantani akkor is érdemes lenne, ha a mai gazdasági-társadalmi mozgások és eszmei feszülések nem hasonlítanának olyan kísértetiesen az akkoriakhoz — két évtized különbséggel persze, két évtizednyi késés súlyával a nyakunkban, amit a tapasztalatok tanulsága egyelőre nem látszik kiegyenlíteni. Az Életünk terve, hogy Weöres Sándor 75. születésnapjának alkalmából a költő művének, a magyar irodalomban elfoglalt helyének, jelentőségének, a hozzá fűződő viszonynak, stb. értelmezésére teret szentel, mélyen érint bennünket, Levendel Júliát és engem, egyetlen tömbként fordítja felénk az elmúlt két évtized, irodalmi pályafutásunk közös rétegeit, csalódások és megújuló törekvések masszáját, elsősorban műhelyszervező, közösségteremtő kísérleteink sorát, múltját és jelenét. Az Éleitünk fölkérése alkalom számomra, hogy erről írjak s egyetlen szeletét dokumentálva és kommentálva járuljak hozzá a Weöres-szám létrejöttéhez. 1968 tavaszán, felnőttéválásunkat kétségtelen ténynek gondolva és érzelmi, szinte biológiai sürgetését érzékelve folyóiratot, műhelyt kezdtünk szervezni. Tervezett kiadványunkat József Attila szelleméhez kapcsolódva Eszméletnek neveztük, amely- lyel persze vállalkozásunk spontaneitására is utaltunk, hiszen a meglévő gyakorlattól eltérően az Eszmélet mögött nem állt semmiféle intézmény, nem fölülről kezdeményezték; csírái bizonyára abban a liberalizálódó, a demokratizmust meghatározónak remélő áramlatban is nevelkedtek, amelynek alaptétele volt, hogy a gazdasági és a társadalmi mechanizmus reformját egyszerre, együtt kell végbevinni. Az Eszmélet három mutatványszáma 1968. augusztus 23-ra készült el; évekig tartott aztán, amíg a bürokratikus és hatalmi eszközök bevetésével megfojtották. Az Eszmélet második próbaszámának egyik része a Tükrök Weöres Sándornak címmel szerkesztett anyag, amelyben Oravecz Imre, Tandori Dezső, Ágh István és Tornai József „tükrei” sorakoztak. Ezt a két évtizede szerkesztett pár lapot adjuk itt közre — a szerzők tudtával, támogatásával, természetesen —, egy meg nem jelent, de szellemileg, irodalomtörténetileg mégis létező folyóirat szerkesztőiként, azt remélve, hogy az írások ma is értékesek, vonzóak s együtt többet is, mást is mondanak, mint külön-külön. 979
