Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Balassa Péter: Az Ikrek kora, avagy a hűtlen követ (Elképzelés) (esszé)
Szökevény lény az Ikrek, hiszen nem tud huzamosan együttélni bármiféle apállyal, egyformasággal és .kiszáradással (mely nagyon is fenyegeti), és ez állandóan új felszállásra sarkallja. Kitörés és újbóli kitörés. Égi törtető. Ez a fáradságos munkálkodás egyben ravasz henyéléssel (senki se látja, senki!), sok félálommal, sok alvással jár. Szemét lehunyva, csöndesen szuszogva dolgozik, szinte megszűnik közben. Alva röpködő, dolgos szendergő. Az Ikrek álruhában jár. Derék embernek ismerik, ez az egyik színjátéka. „Rendessége” alatt anarchia, promiszkuitás, személytelenség és minden mindegy, bárkivel poligámiia rohanja írneg — igazi életeleme az érzékelés labirintusa; az értelemnek nem a kopasz tájain, hanem az ezüstösen csillogó kombinatív rengetegében mozog otthonosan. Az Ikrek szerelmében gyermekes játékosság .lakik. Ez az a terület, a testi szerelem meghitt, obszcén, regresszív földje, az erotika képtelen gügyögése, őrülten és kétségbeesetten emlékező mammogása, amelyről igen kevés híradás szól; nagyon régen volt már az Ikrek kora — ezért igyekszik minden erejével visszaemlékezni rá szerelmében a hűtlen követ. Örökös gyengéd matatás a másikon, a lassan felívelő önelvesztésig, az artikulá- latlan, előemberi mámorig: hangutánzás, soha nem hallott hangok képzése: panyigai beszéd. Az Ikrek állandó mozgásban van, átváltozásban — ő maga az —, miközben nagyra tör, pontosabban magasra, fölfelé. Ez a fölfelé sohasem a hatalom magasa. A levegő megszállottja, nem a kínos Földé, noha a Föld az, ami elérhetetlenül vonzó számára. A .levegőben viszont, ebben az úszó semmiben, soha nem csalódik: mozdulatlanul tud lebegni, siklani benne és rajta. Olykor úgy tűnik fel előtte, mintha képes lenne ledönthetetlen, áttörhetetlen terméskőből légvárat építeni. (Levegőben állni, mozdulatlan remegésben) Az Ikrek: tetszeni vágyás, előnyös oldalak kifordítása. Aztán tényleg olyannak látszik. Pedig nehezen megmondható, milyen is. öt meg éppen ez nem érdekli. Nincs azonosság-zavara, nem hisz az azonosság egyformaságában, csak a magától érte- tődőségében. Látható: gyermetegen rémes, vonzó alak. Nem mindig szeret ember lenni, mást gondol erről; növényi ereje: kezdetlegessége és vánsége van. Igen szociálisan viselkedik, írnert legbelül anarchista. Lelkesedik, mert józan. Felelősségteljes, mert tesz az egészre. Szívélyes, mert unatkozik. Szolidáris, mert közönyös. Van itt szenzáció és közönségesség, vastagon. Csillámló kosztümök, kápráztató előadás, vásári trükkök, átlátszó szájalás. Iker-csere, keresztezés, átöltözés és ön- nemzés. Velencei bravúrok, forró, déli éjszakán, baljós karneválban. Az Ikrek kora — a szokásos, imádott Fellini-film. Hatalmas vásznak, leplek, palástok, fátylak közt elúszó égi cirkusz. Egymás hátára simuló ikrek (Castor és Pollux, a itestvérszer,alem-gyerekek): egymással barátkozó fiú-csecsszopók ripacskodnak itt, akik .persze mindketten — egyként — átlátnak azon az alakzaton is, melyet ők alkotnak. Többes alany, egyes állítmány. Közönyös és szüntelen nevetgélése ellenére szomorúság van az Ikrekben. De tragikum nincs. A lengésből hiányzik a végleges átfordulás katarzisa, mint ahogy a bűn nagysága is. A komolyság itt nem komoly, egyedül a szomorúság mond valamit egy névtelen tudásról és mélységes ígéretről. (Tojás-éj) Az Ikrek már csak azért sem tragikus lény, mert túl sokat tud a világ (számunkra felfoghatatlan) tökélyéről, a gömbszerű rendről. A világérteleim művei közül az arány, a komplementer-jelenségek, maga a kiegészülés és egymásba-csukódás di971
