Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Balassa Péter: Az Ikrek kora, avagy a hűtlen követ (Elképzelés) (esszé)
namikája, a létezés csillámló, szellemes ötletei, a matematikai elegancia, a tárgyilagosan tündéri egyensúly sodorja el igazán. Ezért sem szeret olykor amber lenni; az emberi világnál, mely valóban vigasztalanul tragikus óráit éli, jobban érdekli a természet rendje, mondhatni éterien okos kiegyenlítődései. (A ritmus minden) A csalókán komplikált ismétlés és az elemek cseréje, a variáció és az ostinato, az átfordulás rendje és fegyelme. A természetben a cserélgető, rakosgató démiurgoszt lesi meg, hogy ugyanaz az eleim mindenre jó, az ellenkezőjére 'is, ha van rend, mely nem látszik, mégis szilárdan jelen van. Talán az Ikrekkel rokon jegyű Vízöntő Mozart elképesztő — nihilt súroló — stiláris bravúrja 'hasonlítható mindehhez: hogy most ugyanaz valami egészen mást, sőt ellentéteset jelent, és mégis ő, még ez is ő... (Az ész ostoba változata ezt relativizmusnak nevezi). Imádná az egyensúlyt, mely e lélek és lény legritkábban elérhető eseménye. De olykor megtörténik — ilyenkor boldogan becsukódik. Az egyensúly: személyen túli szemhéjak lassú le- húnyása. * Az Ikrek bősége és röpködése természetes kis komiszkodásokkal, érzelmi-érzéki árulásocskákkal, álhatatlanságok sorával jár — ő a hűtlen követ. Főként önmaga csábítja, tündéri megrontó. Hallatlan, elvtelen (!) fogékonyságot mutat, ami azonban mégsem igazi együttérzés — hiányzik belőle minden önfeláldozás. Csak átadja és odaadja magát mindenféle látványnak, zsenije a kommunikációnak és az érintésnek, a legmélyebb felülietek géniusza, de nem marad meg sehol. Szeretete kunszt- stikli. Ha igazán kérnek tőle, megriad, és menekülőre fogja, vagy holtnak tetteti magát; nem ott, inem itt ad. Minden kéréstől béna, mert kedve szerint ingyen ad, sőt osztogat; teleaggatja az eget minden elképzelhető varázslattal, mágikus limlommal. A kulcsszó itt, /melyről már alig tudunk — KEDV. Az együttérzés nem fér ösz- sze a mindenáron győztes ornamentikával, a létezés tehetetlenül ép burjánzásával. A kedvvel. Az Ikrek önmeghaladása az egyensúly, a kerekség; a telt semmi felé, szinte lehetetlen cél, hiszen az Ikrek: állandó lengés, ciklikus mozgás. Föl, le, örökös folytatás, ha körkörösen is. Rokokó galiamtéria, Watteau, Mozart, Rossini, Stravinsky és Fellini iránti fogékonysága az ornamentális személyiségből, vagyis hát személyen túliságból következik. Ördöginek tűnő, játékos eleganciájából. Ez az elegancia mindent előjátéknak és utójátéknak tekint, de nem annak. Ha minden csak könnyű, hűvös érintés, akkor minden csak vaniatív ismétlés, lopás, nyelvjáték, idézet, intarzia, szófa- csarás, betét betét hátán, mint Castor és Pollux alakzata. Az Ikrek egymást fedi (sic!). Képlékeny, gátlástalan fantáziája gyermekes, tejszagú sok alvásának köszönhető, lendületesen durmol egy életen át. Mindezt hallatlan becsvágy, égi üdvvágy dúsítja állandóan. Ezért a forma megszállottja (valóban száll benne), — tudja, hogy az az egyedüli értelem, ott a szellem, ott a mondandó —, kívüle trágár sörözés az életünk, semmi egyéb. A forma démonikus kétértelműsége, hogy szigorúan kordában tartja a féktelenül képlékeny anyagot. Megkötésben a lendület. Az Ikrek nagyon is tisztában van a hűtlenségével, lendületes káoszával, ezért megszállottja a formának. Mindenáron, magától értetődőn. Az artikuláció mindenkor alakoskodás, soknyelvűség, fordítás és kifordítás, áthallás és sokértelmű üzenet. Az ég itt a közvetítő, tolvaj, nyelvész-fordító Hermész ege, mely bokaszárny-csattogástól hangos. Hermész hűtlen követ, de mégis csak 'követ, a kerekded semmi és a szabadon lebegő épség kengyelfutója. 972
