Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Villányi László: Az új évezred szelleme (esszé)

VILLÁNYI LÁSZLÓ Az új évezred szelleme Mia éjjel abban a tudatban alszom: holnap becsönget egy lány odamegy az ablakhoz s meglátja a kis templom fazsindelyes tornyát. A Bibliát olvastam este — mondja a Kálváriára menet, honnan szánkóval csúsztam harminc éve. Látod, ott a Kálvária utca elején írt levelet Kosztolányinak, Weöres Sándor — mutatom a lánynak, aztán egykori iskolámat, s mert ő nem nevet ki, elme­sélem, mit is fognak rbamulmii itt, az új évezred, szabad iskolájában. Idén a Világról akarok beszélgetni veletek — kezdii a itanár —, s mást ne hozzatok, csak Weöres Sándor verseit. Az első óra a csendé. A fiúk és lányok előtt Weöres Sándor arcképe. Az ária véigén a táblára íródik: „fejemet káfcan- túli égbe ásom”. A második órán egyetlen vonalról beszélgetnek. Arról a vonalról, meíly- lyel Weöres Sándor áthúzta a nagyság szót. A fiúk és a lányok megtanulnak áthúzná mindent, ami nagyságnak nevezi magát. A harmadik órán megismerik a föld rendjét: „Testvér itt a kő, fa, állat, ember, / testvért eszem lucskos gyötrelemmel, / s testvérem megesz”. A Rá- ba-parton kóborolnák, s az eső csak vidámabbá teszi őket. Hogy a felhőből radioaktív szenny hullhat, eszükbe sem jut. A folyóval mormolják: „vad- szekfű átnyúlik bogáncs-kalitkán, / szitakötő borong hajnalka .titkán, / s hajlongni kezd, .recés szárnyát kinyitván: / ez itt az élet, nincs másként só­ba — / lomb-résben iimbolyog a menny kék mosolya.” A negyedik órát tükör előtt töltik. Az visszatükröz egy mondatot: „Csak kerete vagy magadnak”. A fiúk és a lányok egymás felé fordulnak, kimondják és visszahallják: „A mindenség iá szemedben fészkel”. Kiderül számukra: az embernek benső tája is van. „A percet kőből facsarom, / emlék szigonyai merednek, / feledés páfrányai fednek, / és fénybe ível / egy tiszta nyom.” Az ötödik órán a Megértés szobra előtt kuporognak, az új évezred első embereire emlékeznek, akik „meg tudták hódítani önmagukat”, s képesek voltak meghallani az emberi ,fajról írt intelmet. „Megmenekül, ha milldóféle mindenáron-akarás kufaae-myüzsgése helyett, mielőtt a külső világban sürög- ve-forogva .intézkedik: előbb felméri és rendezi benső világát.” A hatodik órán elsétálnak .az Emlékezet szobrához. Az emberi faj törté­nelméről beszélgetnek. „Mint isarkáfény úszkál a lehetetlen, / nincs látomás és minden látomás. / Az ébredés itt, mint az álmodás.” Mosolyognak az elmúlt évezred politikáján: „A délibáb mily valószínű / A valóság mily .valószínűt­len”, s mint a génijeik által .is elfeledettet, idézik a Terrort: „A jó nem múlhat el, s a rossz csak pillanat. / D.e jónak útja .nincs, ahol e rém böfög, / s nyomo­rult létben a rossz pillanat örök”. A hetedik órát a Kálvária kis templomában töltik. A bejáratnál ezt ol­Ebben a számunkban — júniusi ígéretünkhöz híven —, újabb írásokat közlünk Weöres Sán­dor költészetéről, köszöntve a 75 éves költőt. (A szerk.) 961

Next

/
Oldalképek
Tartalom