Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Dénes József: A honfoglalás időpontjáról (tanulmány)

korabeli német évkönyvek segítségével megpróbálta rekonstruálni a magyar honfoglalás történetét. Egyszerűen az történt, hogy Aventinus a Thuróczy-krónikában olvasta, hogy a magyarok Szvatopluk legyőzésével szereznék meg új hazájukat. Nem volt más hátra, mint a Fuldai Évkönyvekből kiderítenie, hogy a magyarok 892-ben harcoltak Szvatopluk ellen.18 A két külön eseményt, amiről persze látszólag joggal feltételezte, hogy egy és ugyanaz, egységes elbeszélésbe vonta. Ezek szerint a magyarok indítéka a Szvatopluk elleni harcra a területszerzési szándék. Arnulf keletifrank király előtt megjelennek „Kusal” (Kurszán) vezér követei, „akik felajánlották minden haderejüket Suatebog [Szvatopluk] ellen, ha megkapják... azt a földet, amelyet fegyvereikkel elfoglalnak.” Kurszán [Kusal] seregei „fellegként elárasztják mindkét Dáciát a Tiszán innen és túl, amerre csak a Garam folyótól, a Svév hegytől és a Duna folyamtól a Fekete-tengerág ez kiterjed ... a vidéket sorshúzás útján felosztják maguk között, és felütik otthonukat, hogy mindörökre ott maradnak. E lakhelyekeit az írók ma is a nép nyelvén Magyarországnak, Erdélynek és Siebenbürgennek nevezik.”19 Aventinus történeti összefoglalót ad a magyarok által elfoglalt területről, leírja, hogy ott „venédek, avarok és hunok” laktak a magyarok bejövetelekor, akik Szvatopluknak „a szlávok hatalmas és harcias fejedelmének engedelmeskedtek.”20 Ha szóról-szóra hitelesnek fogadnánk el — miként azt Kristó teszi —, Aventinus híradását, azt kellene állítanunk, hogy a magyarok 892-ben szállták meg a Garam-Duna vonaltól keletre eső részeket, amelyeket addig Szvatopluk uralt volna. Kristó kénytelen a foglalást előzetesnek nyilvánítani — mert 892 nyilvánvalóan megelőzi a besenyő-bolgár közös támadás legkorábbi elképzelhető (szerintünk tényleges) dátumát, 894-et.

Véleményünk szerint Aventinus tudósításának van egy hiteles magja, amely a tényleges honfoglaló hadjáratot beszéli el, tévedésből beolvasztva a 892-es morvaországi hadjárat történetébe. Megemlíti annak vezérét, Kurszánt (aki szerintünk is „gyula”, azaz „második fejedelem” volt) leírja, hogy a honfoglalók a Garam-Duna vonaltól keletre szlávokat („venédek”) és avarokat illetve hunokat találtak. (A két utóbbi népnév mögött a griffes-indás kultúra hordozóit sejtjük.) Rögzíti az elfoglalt terület határait is; a morvák felé a Garam, a keleti-frankok felé a Duna észak-déli vonala, a bolgárok felé az Al-Duna.

A zavarok egyetlen oka a két esemény Aventinus-féle egyesítése, aminek az lett az eredménye, hogy a honfoglalás időpontja átcsúszott 892-re, a tényleges Szvatopluk elleni harc hiteles időpontjára. Szvatopluk pedig a honfoglaláskor birtokba vett terület uralkodója lett. Megjegyzem, az ún. „Nagy”-Moráviával kapcsolatos félreértések kiindulópontja ugyanez, illetve az a tény, hogy 902-ben a magyarok a Szvatopluk által egykor tényleg birtokolt, a maival azonos területen elhelyezkedő Morvaországot is meghódították. VII. Konsztantinosz éppúgy beleesett ebbe a csapdába, mint évszázadokkal később a magyar krónikás, Anonymus.21

Kristó szerint Aventinus alapján feltételezhető, hogy ia 892-ben Arnulf keleti- frank király és Kurszán magyar vezér követei között létrejött szerződés a magyaroknak ígérte a „Dácia” néven jelölt, Garam—Duna vonaltól keletre eső kárpát-medencei területet a morvák rovására.22 Szerintünk is létrejött egy szerződés., ami a magyaroknak új szállásterületet ígért — az, amire a magyar hagyomány mint az új haza megszerzésének döntő eseményére emlékezik — és valóban Kurszán („Ku- sid”) kötötte, de nem Arnulffal, hanem Szvatoplukkal szövetkezett, nem a morvák, hanem a bolgárok rovására kapott területet, és nem 892-ben, hanem 894-ben.

Ez a szerződés bocsátotta győzelem esetén a magyarok birtokába a Garam-Duna vonaltól keletre eső kárpát-medencei részeket. A Duna észak-déli vonalának említése azt jelezheti, hogy a Dunántúlra viszont a magyarokkal szövetségben vívott háborút követően Szvatopluk tartott igényt. Más lapra tartozik, hogy míg a magyaroknak sikerült realizálniuk igényüket, addig Szvatopluknak nem, halála után békét is kötöttek a morvák a keleti-frankokkal (bajorokkal).23

Egy kérdés maradt megválaszolatlanul, tudatosan tervezték-e a magyar vezetők a kárpát-medencei terület birtokbavételét? A Garam-Duna vonaltól keletre a bolgár birodalom befolyása érvényesült. Ettől a szomszédságtól szeretett volna a ma95