Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Dénes József: A honfoglalás időpontjáról (tanulmány)

gyarok segítségével megszabadulni Szvatopluk. Az önállósodni igyekvő morva fejedelemség számára nyomasztó volt a keleti-frank-bolgár szövetség túlsúlya, ugyanakkor terjeszkedési törekvésejt is a magyarok segítségével vélte megvalósíthatónak. A magyar vezetők szemszögéből nézve ahhoz, hogy a korszak egyik „nagyhatalmát”, a bolgár birodalmat meg lehessen törni, és területének egy részét el lehessen foglalni, az kellett, hogy Bulgária kétfrontos háborúba keveredjen. Ezt a ragyogó 'alkalmat használták ki Álmos nagyfejedelem és társai (Kurszán gyula, Árpád trónörökös), amikor 894 tavaszán a bizánciak oldalán bekapcsolódtak a bolgár-bizánci konfliktusba. Egy villám-hadjárattal Eszak-Bulgáriában, Szilisztra, Madara környékén súlyos csapást mértek Simeon kán seregeire. Ezt követően a Szvatoplukkal kötött szövetség alapján benyomultak a Kárpát-medencébe és birtokukba vették az addig bolgár uralom alatt álló Garam-Duna vonalig terjedő területet.

Ezalatt azonban a kitűnő politikus Simeon kán ravasz csellel elhitette a bizánci uralkodóval, hogy békét kíván kötni vele, így erőit elvonhatta a bizánci frontról, illetve szövetséget kötött az éppen akkor Európába menekülő besenyők vezetőivel. Összehangolt akciójukkal elérték, hogy az öt folyó vidékén élő magyarok kénytelenek voltak az újonnan elfoglalt kárpát-medencei területre menekülni. A magyarok régi szállásain a besenyők telepedtek le.

Véleményünk szerint nem az a kérdés, amin eddig vitatkoztak történészeink, hogy az új terület birtokbavétele tudatos akció volt-e? Erre azt hisszük, a fentiek ismeretében igen a nyilvánvaló válasz. Az a reális kérdés vetődik fel, tervezték-e a régi szállások kiürítését?

írásunkkal az volt a szándékunk, hogy felhívjuk a figyelmet egy, a hagyományos honfoglalás-képnél tisztább, a források adataival közvetlenebb kapcsolatot tartó megoldás lehetőségére. Néhány év múlva kell majd megemlékeznünk Európa történetének fontos eseményéről, a magyar törzsszövetség Kárpát-medencébe költözésének 1100. évfordulójáról.

1. A források magyar szövegét A magyaroK elődeiről és a hon-foglalásról. Kortársak, és krónikások híradásai című szöveggyűjtemény alapján idézzük. Sajtó alá rendezte Györffy György. 2. bővített kiadás. Budapest, 1975. (a továbbiakban MÉH) Anonymus idézett helye: MÉH 147.

2. A vitáról összefoglalóan lásd: A millena- rium az Akadémiában. A Történelmi Bizottság jelentése. A honfoglalás chrono- logiájának átnézete. = Századok 1883 (17) 213—215.

A vitacikkek felsorolását lásd: A Századok repertóriuma 1867—1975. Szerk.: Pam- lényi Ervin. Budapest 1987. 168. p.

3. Györffy György véleményének legutóbbi

részletes kifejtését lásd: Magyarország

története Ifi—2.

Előzmények és magyar történet 1242-ig. Budapest, 1984. I. 577—605.

Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Budapest 1980. 151—228.

4. Györffy György i. m. 597—605.

Kristó Gyula i. m. 205—217.

5. MÉH 119—120.

6. MÉH 121.

7. Györffy György i. m. 589.

Kristó Gyula i. m. 172—181.

8. Györffy György: A besenyők európai honfoglalásának kérdéséhez = Történelmi Szemle 14 (1971) 281—288.

9. MÉH 211.

10. MÉH 120.

11. MÉH 120—121.

12. MÉH 130.

13. A monda szövege: MÉH 130—132.

14. MÉH 211.

15. Györffy György i. m. 577—597.

16. Kristó Gyula i. m. 187—188.

17. Kristó Gyula i. m. 151—171.

Aventinus szövege: MÉH 263—269.

18. MÉH 210—211.

19. MÉH 263.

20. MÉH 264.

21. A kérdést illetően a későbbiekben részletesebben fejtjük majd ki véleményünket. Az adatok szerintünk téves értelmezésére lásd: Kristó Gyula i. m. 161—167.

22. Kristó Gyula i. m. 158—160.

23. MÉH 211.

96