Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Fitz Péter: Magdalena Abakanowicz kiállítása (tanulmány)

KÉRDÉS Festőnek tanult, szobrászként mutatkozott be, a világsikert Lausanne- ban mint textilművész érte el. Miért jordult a textilhez?

ABAKANOWICZ Mint gyerek, mint kislány, állandóan játékokat, tárgyakat ké- szítettam magamnak. Bizonyára minden gyerek teszi ezt, ahogy annak idején én is, de én nem nőttem ki ezt a tulajdonságomat. Úgy alakult az életem, hogy azt javasolták, menjek képzőművészeti főiskolára.

Bekerültem a főiskolára és mindenben csalódnom kellett: recepteket adtak, előírások voltak, szabályok, számos filozófia, ámiiknek nem tudtam megfelelni, nem tudtam őket befogadni, de végiig kellett csinálnom a főiskolát, mert ez volt az élet rendje.

A főiskola befejezése után arrta kényszerültgm, hogy megszabaduljak mindattól, amit a főiskolán tanultam, fellázadjak mindaz ellen, amit belém plántáltak, mert mindezek valódi természetem elleni cselekedetekre kényszerítettek. Igyekeztem minél távolabb kerülni (mindettől és kialakítani, vagy jobban mondva visszatérni a régi, megszökött gyermekkori elképzeléseimhez.

Felelős voltam munkáimért, minden egyes részletért, és ezért nyúltam végeredményben a textilhez. Ezért kezdtem el szőni, mert Itt minden apróságért vállalhattam a felelősséget. Kiválaszthattam la fonal színét, vastagságát, minőségét, s úgy tudtam velük dolgozni mint az ecsettel. Így kezdődött, így került először kezembe a szál, aminek színéért, formájáért vállalhattam a felelősséget. Így születtek meg a textilek.

Amikor elkészültek az első Abakánok, nem fértek be semmiféle kategóriába. Nem tartoztak a hagyományos textilművészethez, nem tekintették őket szobroknak sem. Talán ennék köszönhető az a rengeteg kiállítás, amiket a világ különböző részein csináltam, mert ezek a művek nem fértek bele a megszokott, (addig elfogadott keretekbe. Munkáimat a kritika a legelején nagyon rosszul fogadta. Kritizálták a textilesek, kritizálták a szobrászok. De mégis olyan furcsák voltaik, mások, mint az addig megszokott, hogy meghívtak Ausztráliától Hollandián át Amerikába, Európa különböző kiállítótermeibe, egészen Japánig. Éppen a furcsaságuk miatt.

A kritika vaksága különös. Amikor Lausanne-ban a textilbiennálén állítottam ki ezeket a tárgyakat, akkor textilek voltak. Amikor Amerikában Nevelsonnal, a szobrásznővel volt közös kiállításom, akkor szobroknak nevezték őket. Ha a Pompidou Központban, ahol szintén volt kiállításom, ott mágikus objekteknek, vagy ha Beuys-szal állítottam ki — mert ez is előfordult —, akkor furcsa, meghatározatlan, új dolgoknak nevezték műveimet. Oda nem megy egyetlen művészettörténész sem, ide egyetlen textilre specializálódott kritikus sem — élesen el vannak választva a területek. Ezért ilyen változatos megítélésük. Az én meghatározásom szerint ezek a tárgyiak legjobban a mágikus objekt meghatározással fejezhetők ki.

A művész olyan erők közvetítője, amiket igazán megmagyarázni nem tudunk.

Hidat képez a természet, az Isten, az embert fenyegető dolgok és a művészet között. Végeredlményét adja azoknak az érzelmeknek, érzéseknek, amit önmagunkban hordozunk és szavakban nem (kifejezhetők. Ügy érzem, rendkívül fontos láttatni,

látni mindazt, ahogyan a művészek ia világra reagálnak. Nem szabad a művészetet

állandóan kritizálni, inkább azt kell benne keresni, hogyan tükrözi vissza a valóságot, amit végül is mi szerveztünk m|agunk köré. Azt a békés világot, ahol most már azt hiszem többen, vagy talán kétszer annyian haltak meg, mint ahányan a II. világháború alatt; tehát ebben az úgymond „békés” világban hogyan reagálunk környezetünkre.

KÉRDÉS Azt olvastam a katalógusban, hogy minden kiállítását önálló műalkotásnak tekinti. Hogyan vélekedik a mostani, budapesti gyűjteményes kiállításáról?

ABAKANOWICZ Az első munkáim, amiket itt bemutatok, pontosan akikor születtek, amikor befejeztem a főiskolát és elkezdtem önállóan dolgozni az ötvenes években. És itt vannak azok a munkák, lamiket most, ebben az évben, tehát ’88-ban kezdtem el készíteni. Az ötvenes években készített festményeim nagyiléptókűek vol860