Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A nadrágok lázadása (regényrészlet)
KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A nadrágok lázadása 8. Fejezet Dániel lázas és ügyetlen nyomozása megbolygatta a várost, akik nem tudtak bizonyosat, találgatták, de a legtöbben megértették Dániel szavaiból, · hagy miről van szó. A hírek szétszáilottak. Sebesein, minit a postagálambok. Többen és mind többen szereztek tudomást a francia funavári tartózkodásáról, túlfűtött koponyákban homályos spekulációk burjánzottak, a kormány összes régi hitelezői munkához láttak. A legrendszeresebb expedíciót Blindherr vezette, aki annak idején kieszközölte, hogy a kormány a francia kölcsönre előleget kapjon. Germán alapossággal látott hozzá föladatához. Megvásárolta az állatkert két rozoga tevéjét, szerződtette az egyik lokál kávéfőző arabját vezetőinek, sátrakat, Savage puskákat, messzelátókat, gyógyszereket vett, sok kinint malária ellen s nekivágott a — nagykörútnak. Egy másik érdekelt pénzcsoport szimatoló, buzgón nyomozó detektívekkel árasztotta el a várost. De a detektívek nem találtak nyomot, beszámolójukban okát is adták: Funavár közönsége fegyelmezetlen, nemhogy segítené, egyenesen hátráltatja a munkát, kitapossák a legszebb nyomokat is. A harmadik csoport detektív^hadosztálya okulva az előző sikertelenségeken, bemutatkozási szisztémát alkalmazott. Ha valakit idegen nyelven hallották beszélni, odaléptek hozzá, fűmön gavallériával meghajoltak, bemutatkoztak s megérdeklődték, hogy vajon nem Edmond Dutout úrhoz van-e szerencséjük. A felelet mindig egy volt: — nem. A miniszterelnök aggodalmasan várta, hogy Dániel valamilyen életjelet 'adjon magáról. Hiába várta. Tizenhárom detektívet küldött ki azzal a megbízással, hogy nyomozzanak egyszerre Dániel és a francia után. Mindkettőnek mintha nyoma veszett volna. A kiküldöttek lógó orral jöttek vissza. Akkor rikítószínű óriási plakátok telepedtek a többiekre, s tele tüdőből ordították mondókájukat: „Eltűnt egy francia, ötezer fengő jutalmat kap, aki nyomrave- zeti a hatóságokat. Miagasiabb célok érdekében sem nevét, sem fényképét nem közölhetjük az eltűntnek.” Imitt-amott rejtelmes apróhirdetések ütötték föl fejüket. Szövegük körübelül megegyezett a plakátokéval. Ezt a szöveget egyébként a rádió is naponként világgá kürtölte. Eredmény semmi. A báró veszedelmesen fogyott. A Fójság című vicclap azt ajánlotta az állhatatosan kövér-kés funavári nőiknek, hogy hia meg akarnak szabadulni zsírfölöslegüktől, tegyenek úgy, mint a miniszterelnök: keressenek franciát. Ki gyalog, ki biciklin, ki autón, amaítőr vállalkozók is koptatták az aszfaltot. Csábította őket a jutalom. A lelkes nyomozókat Eduárdmiák kellett tévútra vezetnie. Éjjel-oniappal rendelkezett, osztályozta a beérkezett titkos jelentéseket, kémeket küldött ki, hadáterve- ket szerkesztett, érdemrenddel díszítette nagy érdemeiket szerzett madrágtársai üle- pét, lovaggá ütötte a legderetóbbakat, fölbátorította a csüggedőket, csendesítette a vakmerőket. . . Intézkedései egyetlen célt szolgáltaik: fokozni a fölfordulást. Dutout és Hildebrand eközben rótták a poros utcákat, nem is álmodva, hogy milyen hatalmas szövetségesek egyengetik lépteiket. Már tizenkét teherautó döcögött utánuk, tele jegyzetekkel, Fumónia lelkiével, sohia nem álmodott furcsaságokkal. 705
