Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Paksy Ágnes: Kapcsolódások II. (tanulmány)

periodikus mozgásaiból elvont forma. (Vö. Lukács 1965. 1. 240—246) Megjelenési formáját tekintve nemcsak az egynemű elemek szabályos ismétlődése, hanem ellentétek kapcsolata és szekvenciaszerű egymásutánja is. Péczely e meghatározását (i.m. 90) József Attila ritmusfogalmával nyomatékosítja: a műben, amely végső szemléleti egész, a valóság ellentéteinek, összefüggéseinek ritmust kell adniok, mert különben az összefüggések szemléletisége elsikkad.” Visszajutottunk az esztétikai kiinduláshoz: a József Attila-i művészetfogalom különös érvényességét állapíthatjuk meg a ritmus értelmezésében is — éppen a drámára vonatkozóan hangsúlyozottan, mivel a drámában az egyetemesség alkotóelemei közül csak „az összefüggés fejezhető ki anyagilag is drámaian.” A ritmus fogalmában a görög tragédia szempontjából különösen fontos mozzanat a szekvencia. A zenei eredetű műszó valamely motívumnak más hangmagasságban való ismétlését jelenti és az ismétlés, a párhuzamosság elvét tartalmazza. Jakobson a költészet szervező elvét jelöli vele. (i. m. 227—296) Szekvenciaszerűség valósul meg pl. az Áldozatvívők szerkezeti ritmusában. Az áldozat-motívum mint drámai tett a kardalok lírai reflexiójával váltakozva ismétlődik mindig új és többnyire ellentett értékű modalitások fokozást alkotó sorában: Ores- tés síri áldozata (+) — Klytaimnéstra bajelhálító áldozati szándéka (—) — Ores- tés és Élektra Agamemnon erejét idéző rítusa (+) — Aigisthos megölése (+) — Klytaimnéstra leölése (-)—).

Az azonos elemek variációs, lineáris egymásutánjára és az ellentétek kapcsolatának szekvenciaszerű ismétlődésére vezeti vissza tehát Péczely a ritmust, s — egyedül ő a hazai szakirodalomban — kompozíciós ritmusnak nevezi, és Craig La űriére széria és szisztéma fogalmával világítja meg érvényesülését a mű építkezésében, (i. m. 90) Az előbbi azonos elemek ismétlődő visszatérését, az utóbbi különböző elemek szerves egységét jelenti, (id. Hankiss 1970) Nyilvánvaló, hogy itt a különnemű elemekből épülő zárt (szintagmatikus) és az azonos elemekből szerveződő nyitott (paradigmatikus) szerkezet ritmuselméleti megfelelőjéről van szó. Innen nézve is a kettő interferenciája adja a szerkezet ritmusát. A görög tragédia akusztikai kompozíciója szériákból (verslábakból, jambikus trimeterekből, változatos és bonyolult ritmikai felépítésű strófákból) alkotott szisztéma, ugyanakkor az általuk hordozott dialogikus és kho- rikus elemek szériájának szisztémává — metaforikus szerkezetté — rendeződése. „E két organizációs típus (...) feltételezi egymást, egymás nélkül nem létezhet, s ketten együtt alkotnak egy magasabbrendű s bonyolultabb organizációt.” (Péczely 90)

A Péczely által Arany Jánostól idézett ritmusképző tényezők: időérték, hangsúly, szünet, metszet, rím mindegyike — átvitt értelemben — jelen van a szerkezeti ritmusban is. Az időérték érvényesül a helyzetek, a helyzeteken belül a sorharcok és beszédek tartamának a ritmusképző funkciójában. A szünet — hangsúlyos csönd — modalitásváltó szerepét kétszer is megfigyelhetjük a Prométheus- ban. A szerkezeti rímre példa lehet a Salamis-motívum három megjelenése: a kar parodosának első, 3. st.-jának utolsó soraiban és — közbül — Aias búcsúmonológjának a lezárásában. Ritmikai határt jelöl és gondolatit is: Aias tragikumának kezdetét, tetőpontját és végét, össze is kapcsol — mint a rím mindig: Aias világát a hű hajósnépével. Maga a kardal pedig a metszet funkcióját is betölti a cselekmény ritmusában.

A ritmus funkciójának kétarcúságára Szegedy-Maszák hívja fel a figyelmet: a művészi feszültség forrása, amely elvonatkoztató képességet tételez fel. De ez megjelenítő elvonatkoztatás: formalizál, tehát egységet és hierarchiát teremt; felidéz, — a gazdaságosságot szolgálja. (1974) A szabályos struktúrákra való törekvés azon túl, hogy a költői művek cselekményéből kiszorítja a véletlent — mélyebb jelentéssel is rendelkezik. A szerkezetalakzatok megválasztása nem véletlenszerű: „a tartalmat megformáló alakzatok kifejezőek, a tartalom formájának eszmei tartalma van. Ez a formai tartalom gyakran a cselekményben eleve kifejezésre jutó mondanivalónak zenei összefoglalása.’’* (Fónagy I 419)

988