Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Székely Ákos: nagy pál: journal in-time (1974-1984) (kritika)

SZÉKELY ÁKOS: nagy pál: journal in-time (1974-1984) Könyv? Album? Műtárgy? Már a találkozás első [pillanata zavarba ejtő (kézbeve- hetetlen, be kellene keretezni, felakasztani — keresztre feszíteni!); pontosan azt a határ,helyzetet definiálja, amely létének -alapja: -meg neim felelés, besorolhatatlan - ság, köztes terület. Borítóján, fedelén a keret egyfajta előrejelzés: végigpörög majd a belső olda­lakon mintegy képkeret-jellé állandósulva, 'hogy aztán elmozdítása, szűkítése, meg­sokszorozása, átlépése, hiánya újabb rétegek, síkok, terek felé irányítsa a figyel­met. Egy-egy munka egyenesen falról érkezett, posztamensről, írásvetítőről; jellem­ző, hogy ;az album -élén álló darab korábban a Magyar Műhelyben 4 miniatúra cím­mel jelentkezett, -ugyanebben -a számban a -négy külön oldal egyetlen plakáton (acci-dentelle) találkozott (karambolozott), s ide már mint megdolgozandó alap­anyag érkezik. A kötet zárólapjának (kézről-kézre) csipkevilágával érintkezik leg­inkább, plasztikai megoldásaiban pedig előlegezi a műmélléket métro-police ólom- kompozíoióját (amely viszont innen távozva egy önálló video-program alapja lesz). Egyúttal szinte példatára azoknak -az eljárásoknak, amelyek [alapvetően meghatároz­zák egy-egy szöveg anyagkezelésének, szervezésének, szerkesztésének mértanát, technikáját (elforgatás, tükrözés, átfedés, montí-rozás, ronosolás, csúsztatás, pozitív- negatív átfordítás); bonyolult viszonyokat hoznak létre ugyan, mégis könnyen visz- szavezethetők elemi egyszerűségű alapképletekre — éppen azért, mert rendszerek, miközben elfedik, egyúttal meg is teremtik saját utalási viszonyrendszereiket. Ezen a kereten belül kérhető csak számon az ún. szójáték (permutáció, cson­kítás, keresztezés, intarzia, ismétlés, a szó „félrelépésének”, a jelentés árapályda­gály-játékának, felfüggesztésének, megzavarásának, összekuszálásának) értéke is. Szerepe nem egyszerűen a -szöveg ilinearitásának megakasztása, játékterének, sza­badságfokának, hírértékének növelése (az -is), különösen nem valamiféle egy-ügyű megkettőzés, netán egy „neoszürreali-sta” sakkjáték kentaur-figurája (értelmetlen, lapos, semmit sem mondó puszta ötlet, stb.) — első-sorban vi-szonyteremtő, mobilizá­ló funkciója érdekes. Tér-elem tehát: önmaga feldarabolása, fcibelezése r-évén megbé­nítja a nemkívánatos, de viisszaszivárgásra hajlamos egyértelműségeket (jelentés­ben, olvasói reflexekben), elto-rlaszolja, beszemeteli, megtisztítja, kötöttségei alól felszabadítja -és — saját, belső logikájának megfelelően — képlékennyé teszi az anyagot. Esetleg az egyik legfontosabb strukturális tényező. A zolderdó című munka domberdő-domberdó szóferdítése éppen azért nem kon­vencionális fordulat, mer-t egy többszörös oda-vissza út -tükör-rendszerének kialakí­tásában főszerephez jut. A szövegben (szétszórva) javításként négyszer fordul át: doberdó ---------■* Doberdő d omberdő----------» domberdó d omberdő --------■> doberdó d oberdő ---------■* domberdó — párokat alkotva -abban is, hogy egy-egy variáns kétszer szerepel. Nem véletlen, hogy -a -két (szemközti) könyvoldal egységes -látvány, hogy n-égy -egyenlő részbe ke- r-éteződi-k, hogy a negyedik kettős felosztású: alsó tömbjét a 4—4 szalagból kialakí­tott szövegrács 16 különböző -nagyságú fekete temető-parcellákra osztja, fölötte a 700

Next

/
Oldalképek
Tartalom