Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Tóth István: Ecclesia Sancti Martini in Sabaria - jegyzetek egy két évszázados filológus-vita margójára

JEGYZETEK

1. Csóka J. L., Vigilia 34 (1969) 379 skk.;

Vas J., Theologia 2 (1968).; Tóth E., Vigilia 39 (1974) 306 skk. — Idevágó kérdésekkel is foglalkozik: László Gy., Soproni Szle 26 (1972) 320 skk. — Érdemes utalni rá, hogy Anonymus Gestájá-nak legutóbbi, 1975-ös kiadásában a művet fordító és jegyzetelő Pais Dezső a Sabaria = Pannonhalma azonosítást képviseli, míg a jegyzeteket kiegészítő Győrffy György a Sabaria = Szombathely egyeztetés híve: 163.

2. Savaria nevének ’Sabaria’ alakjáról 1.

újabban a Vasi Szemle hasábjain lezajlott vitát: Palkó I., Vasi Szle 29 (1975) 121 skk., 416 skk., 576 skk.; Uő., MNy 72 (1976) 97 skk. Az ellenvélemények: Tóth E., Vasi Szle 30 (1976) 142 skk.; Tóth I., Vasi Szle 30 (1976) 151 skk.; 31 (1977) 598 skk. —

Egy, a vitához kapcsolódó hírlapi reagálás: Pozsgai Z., Vas Népe 1977. ápr. 14. — Mint már a vitában dokumentáltam, a város ókori neve egyértelműen a —v— betűs névalak volt. Ezt a későlatin nyelvfejlődés általános v > b változása formálta Sabariává, s a középkori források már így használják e nevet. Ennek megfelelően a jelen dolgozatban az ókori várost Savariá-nak fogom nevezni, míg a név középkori előfordulásait a korabeli források használt Sabaria alakban adom meg. — A névhasználatról: Vas J., MNy. 64 (1968) 83 skk.

3. Katona J., História critica primorum Hungáriáé ducum. Pest 1778. p. 213.; Fux- hoffer D., Monasterologia regni Hungáriáé . . . Veszprém 1803. p. 26.

4. Schoenvisner, S., Antiquitatum et históriáé Sabariensis . . . libri novem, Pest 1791. p. 142. és passim.

5. Paulovics L, A szombathelyi Szent Márton egyháznak . . . rómaikori eredete. — Horváth T. A., Szent Márton születési helyének okleveles adatai. Acta Savarien- sia 4. Szombathely 1944. 57 skk.

6. Tóth E., Vigilia 39 (1974) 312.

7. Váczy P., Anonymus és kora. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk.: Horváth J. és Székely Gy. Bp. 1977. 13

skk.; Győrffy Gy., István király és műve. Bp. 1977. 74., 180. — L. még: Bálint S., Ünnepi kalendárium. Bp. 1977. II. köt. 454.

8. Vö.: fent az 1. jegyzetben id. munkákat.

9. Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. (a későbbiekben: PRT) I. Bp. 1902. 590.

10. Váczy, im. 18. — E pataknév ókori származása egyértelműnek látszik, s így növeli a Nyugat-Dunántúlon fellelhető kon- tinuus helynevek számát. Vö.: Tóth E., Alba Regia 15 (1976) 107 skk., Uő., Savaria 5—6 (1971—76) 231 skk.; Uő., Ant. Tan. 23 (1976) 125.

11. Az Albeus-féle összeírás alapján így azonosítja már Erdélyi L.: PRT I. 196., nyomán: Mihályi E., in: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp. 1938. I. köt. 364.

12. lm. 14.: ,,A név fogalmazása az összeírásban nem elég szabatos, mivel úgy is érthető, hogy a Pannónia név a hegyre vonatkozik.”

13. Hasonló szó-elhagyásra jó példát szolgáltatnak azok a pápai oklevelek, amelyek II. Paszkál pápa 1102-es oklevelének szövegét — monasterium Sancti Martini in monte supra Pannoniam situm, PRT I, 592. — éppen a ’mons’ szó elhagyásával írják át: monasterium Sancti Martini super Pannónia situm, III. Ince, 1216-ból, PRT I, 640. és III. Honorius 1225-ből, PRT I, 670.

14. Bartoniek E., in: Scriptores Rerum Hungaricum. II. Bp. 1938. 383., 409. — A legújabb magyar fordítás: István király emlékezete. Bp. 1971. 39 skk. Ford.: Kurcz Ágnes; ill.: Árpád-kori legendák és intelmek. Bp. 1983. (Szerk.: Érszegi Géza.) Ford.: Kurcz Ágnes.

15. Tóth E., Vasi Szle 26 (1972) 239 skk.; Uő., Föl. Arch. 27 (1976) 89 skk. — Vö. még: Váczy P., im. 19., 36. jz.

16. Závodszky L., Turul 31 (1913) 105.; Szent- pétery I., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Bp. 1923. 87. sz.; Váczy P., im. 16.

17. PRT I, 592, 606, 610, 612, 640, 670.

18. Horváth T. A., im. 70 sk., a 15. század végétől kezdődő adatokkal.

19. Tóth E., Alba Regia 15 (1976) 112.; Uő.,

Savaria 5—6 (1971—76) 234.; Uő., Vasi Szle

30 (1976) 150.

20. E másik Sabaria nevét nem ismeri az apátság két nagy királyi adománylevele (István, ill. László) ; első és egyetlen előfordulása a IV. Béla-kori Albeus-összeírás.

21. Paulovics I., i. m. 12 skk.; Tóth E., Vigilia 39 (1974) 308.

22. A patrocinium kiválasztására vö.: Györffy Gy., István király és műve. Bp. 1977.

180. — Megítélésünk szerint Márton magyarföldi származásának nagyobb jelentősége lehetett e választásban, mint azt Győrffy feltételezi.

23. Schönvisner, i. m. pp. 310 skk.

24. Amennyiben a pápai oklevelek itt adott

értelmezése helytálló, lényegesen közelebb hozhatók egymáshoz a szombathelyi Szent Márton templom építéstörténetére vonatkozó régészeti adatok, vö.: Paulovics, i. m., ill. a Horváth T. A., i. m. 68 skk. felsorolt és a 13. század második felével (herefordi térkép) kezdődő írott források.

25. PRT I, 15. — Vö.: Závodszky L.. Turul

31 (1913) 100 skk.; Csóka J. L., Levélt.

Közi. (1964) 57 skk.

26. A kérdés összetettségére 1. Váczy P., i. m. 13 skk. — Ellentmondásosnak tűnik Váczy értelmezése a ’Pannónia’ név kettős jelentése (ország ill. helység) vonatkozásában.

27. Azt, hogy a ’Pannónia’ név a magyarokkal kapcsolatban kezdettől fogva magát az országot jelentette, meggyőzően bizonyítják a honfoglalásra vonatkozó egykorú nyugati források, vö.: Győrffy Gy., A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp. 1975. passim.

28. Vö. az előző jegyzetben mondottakat. — Nem világos, miért tekinti Váczy P., i. m. 15. az abbas ill. monasterium Sancti Martini de Pannónia kifejezéseket a szóban- forgó ’Pannónia’ település- v. birtok-név bizonyságának? Megítélésünk szerint itt ui. „pannoniai Szent Márton”-ról, azaz a tours-i püspök origo-jának megadásáról van szó. Az ugyanott, Fulco hospes 1146-i adományával kapcsolatosan említett ‘monasterium Pannoniense (,,monasterio Beati Martini Pannoniensi”) sem jelent szükségképpen birtok-nevet. A kifejezés „Szent Márton magyarországi monostora számára” formában is értelmezhető.

29. Feltétlenül említést érdemel, hogy a Legenda maior megfelelő mondatában (SSRH II, 383.) a küszini alapítólevél idézett passzusának valamennyi szava előfordul, természetesen más szórenddel, azaz más értelemben. Ezért nehéz elhárítani azt a benyomást, hogy a küszini oklevél szövegezője — akár tévedésből, akár valóban tudatos misztifikációból — de mindenképpen a nagy tekintélyű legenda-szöveg iránti tudatos hűségből használta fel a szóbanforgó szavakat. A két szövegrész a következő:

171