Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Pálfalvi Lajos: A pálya emlékezete (Witold Gombrowicz: Lengyelországi emlékeim)
Lengyelország függetlenségéért. Gombrowicz nem csatlakozik hozzájuk, pedig környezete — apját is beleértve — ezt várja tőle. Egyedül anyja szidja rendíthetetlenül a kormányt, amiért „gyerekeket verbuvál”. Kíméletlen őszinteségében gyávaságát sem titkolja. Fél a hadseregtől. Más, mint a többi diák. De ezt az élményt is sikeresen feldolgozza. Nem fogadja el, hogy az egyént alá lehet vetni a nemzet vagy az állam érdekeinek. Unokabátyját, a kalandjait mesélő fiatal ulánust faggatja: „— Hogy tudod kockára tenni az életedet azért, mert egy másik fickó azt parancsolja neked? Az, aki parancsol nekem — felelt Bebus keleties kiejtésével — nem fickó, hanem magas rangú tiszt. Hatalom.” Az anekdotákkal és indulókkal alátámasztott felelet nem volt valami meggyőző. Az év tanulsága — tagadva a lengyel hazafiság és a nemesi hagyományok egyfajta értelmezését — így szól: „Ügy gondolom, hogy az 1920-as év tett individualistává, azzá, aki ma is vagyok. Azért történt így, mert nem tudtam eleget tenni a nemzet iránti kötelességemnek akkor, amikor alig visz- szanyert függetlenségét végső veszedelem fenyegette. Kényszerhelyzetbe kerültem, nem volt választási lehetőségem. A hazafiság üres szó annak a szájából, aki nem áll készen arra, hogy életét áldozza hazájáért. Bennem ez a készség nem volt meg, le kellett vonnom a konzekvenciákat.” A Trans-Atlantyk problematikáját előlegező serdülőkori élmény hatására már ekkor szakítani kényszerült a heroikus nemesi hazafiság illúziójával. A történelem elől a család múltjába menekül. A családi iratokba mélyed és megírja első — máig kéziratban levő — művét Illustrissimae familae Gombrovici címmel. Bár elődei sose emelkedtek ki a nemességből, minden adat az egykori birtokokról, titulusokról alkalmas arra, hogy gőgjét, sznobizmusát táplálja vele. Dicsekvésében újra meg újra megszégyenül. Egy lublini tisztnek egy hatalmas palotát ábrázoló fényképet mutat. „Tyszkiewiczowa unokahúgom kastélya” — mondja büszkén. A tiszt elképedve ismeri fel az egyik jellegzetes lublini középületet, még azt is megmondja, melyik intézmény székel benne. Mesterkélt, merev viselkedése szinte lehetetlenné teszi a kommunikációt. Szerencsétlennek érzi magát, családjával pózol, karikatúrának lát mindent maga körül. „Társadalom, nemzet, állam — ellenségek. Hadsereg — botrány. Eszmények, ideológiák — frázisok. De a legrosszabb, a legmesterkéltebb ... én voltam .. Nem talál kétségbevonhatatlan értékeket. „Isten valahogy eltűnt a láthatárról — nem hagyott el a hitem, csak egyszerűen nem gondoltam rá. Magányom így abszolút lett.” Az újabb korszakváltást már felkészültebben fogadja. Negyedéves joghallgató, amikor Pitsudskí hatalomra kerül. Családja gyanakodva fogadja a „szabadkőműves” marsallt. Gombrowicz a politikát is saját antinómia rendszere segítségével értelmezi, így ebből a jelenségből is a lengyelség elavult formáihoz való ragaszkodás tragikomikus mozzanatát emeli ki: „A legjobban az zavart Pilsudskiban .. . ahogy önnön nagyságához viszonyult... imponált neki a küldetése, térdre borult a vezér- Piísudski előtt, akit önmagában hordozott.” A korszakról alkotott képének ellentmondásait, sérült patriotizmusából és individualizmusából adódó meglepő reakcióit a következő furcsa történeten is megfigyelhetjük. A szereplők Zofia Nalkowska szalonjában gyűltek össze. 1935-ben az írónő estélyt adott névnapja alkalmából. A tábornokok, miniszterek, írók, színészek és festők gyülekezete elsőként értesült Pilsudski marsall haláláról. A némán szétoszló társaság pátosza annyira irritálja Gombrowiczot, hogy botrányt csinál az utcán: „Dühösen néztem író kollégáim sápadt arcát és azt mondtam jó hangosan, csak úgy magam elé: — Milyen szépek ezek az autók! A hatást nem nehéz elképzelni ...” Elbizonytalanodó értékrendje, különc természete és kommunikációs zavarai miatt légüres térben érzi magát. Még nem köti le teljesen az irodalom, legalábbis nem jobban, mint a tenisz. Üresnek érzi az életét, túlságosan könnyűnek találja. 937
