Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Darabos Pál: Karnevál és apokalipszis (Hamvas Béla regénye és tanulmányai) (tanulmány)
hajlani, ami a regényben mint a monomániák uralma fog jelentkezni az egyes személyeken; emellett foglalkoztatta, ahogy saját írói tevékenységében is fontos szerepet játszik, valamint a magyar irodalom megítélésében is vezette a magyar szel- lémi nyelv hiányosságainak bírálata: olyan nyelvnek nevezi, amely gondolatokban gyakran szegényes, ám frázisokban annál gazdagabb. A Karneválban éppen arra törekszik majd, hogy az „irodalmi” nyelvet megemelje, és magasabb gondolati töltéssel lássa el. Végül pedig ekkoriban beszélt először a magyar karakter fő összetevő elemeiről is, amelyeket később nagyobb műben, Az öt géniuszban fogalmazott meg, a Karnevál karaktereiben pedig széles skálán ábrázolt. Hamvas Béla e korszakának központi szava azonban az „aranykor” és annak állandó aktualitása. Ezért az elkövetkezendő tíz év során fő feladatának az aranykor gondolatának a hagyomány könyvei alapján történő elmélyült tisztázását tartotta. E törekvésének több nagy műve köszönheti megszületését. A második világháború kitörése és pusztító eseményei a válsággal kapcsolatos megállapításainak további finomítására késztették: látta és vallotta, hogy az emberiség felébresztésére, a válság gyökereinek feltárására, és ennek fényében egy alapvető fordulatra valószínűleg ez az utolsó kísérlet mind az egyes személyek, mind a közösségek életében. Ezért hitt és bízott a háború befejezése után, a kollektív megrendülés nyomán a válságból való kollektív kilépés lehetőségében. Ez a lehetőség azonban, mint tudjuk, elveszett. Ezért zárja a Karnevált is látszólag pesszimista gondolattal, aminek az egyik főszereplő, Vidal könyvtáros ad hangot búcsúzóul, hogy tudniillik milyen megrázkódtatást kell még megélnie az emberiségnek, hogy visszaforduljon a pusztuláshoz vezető útról, és nekikezdjen immár nem az aranykor, hanem az egyes ember és az egész emberiség számára az alapállást a tradíció aranykoránál mélyebben megalapozó „Isten országa” építéséhez. 3. így érkeztünk vissza kiindulási pontunkhoz, Hamvas Béla válságteljes 1948-as évéhez, amikor élete második nagy önvizsgálatát tartotta, és ennek során felismerte és megfogalmazta, hogy saját életében és az emberi életben általában nem a mű a fontos, hanem az ember üdve, a megváltás, vagyis a szabadulás a sors szükségszerűségeitől, az emberi személyre rárakódott magatartásformáktól, azaz „maszkok”-tól, — ahogy saját maga megfogalmazta, „a tízezerbőrű lélek tízezer bőrétől” — hogy azután ennek nyomán valódivá válhasson. Ekkortájt írt művei, mint amilyen a Silentium és a Titkos jegyzőkönyv is, mind e kérdés körüli meditációinak a termékei. Ügy látta, hogy a fordulatot saját életében is az 1944—1945-ös esztendő jelentette, amikor, Keresztelő Szent Jánostól kölcsönzött kifejezéssel „a lélek sötét éjszakájáéban való elmerüléstől anyagi javainak az ostrom alatt történt elvesztése és a tízezer bőrű lélek bőreinek (maszkjainak) levetése, tehát állandó metanoia révén szabadulhatott meg. így találta meg élettémáját, az egyetlen valóság, azaz Isten megismerését a káprázat világában, ami az üdv, a valódiság elérését jelenti. Ezt nevezi az átvalósulás, a megvalósítás műveletének, ami nem más, mint a káprázat világának, mint az imagináció termékének átlátása, felismerése. Hamvas Béla a válság, a történet, a kollektív emberi imagináció termékének felszámolásához vezető személyes, szubjektív utat üdvútnak, az ennek végigjárásához készített tervet pedig üdvtervnek nevezi, és elmondja, hogy az üdv személyes mű, a személy pedig egyetlen és egyszeri, és soha többé nem fordul még egyszer elő; a személynek ezt az egyszeriségét viszont az összes diszciplínák és művészetek közül egyedül a regényben látja kifejeződésre jutni, ezért kijelenti, hogy „A szabadság korában a regény fel fogja szívni a történettudományt”, és a személy problémáját egyedül a regény fogja vállalni, a regény keretében pedig a történet helyébe az üdvtörténet fog lépni. így kapcsolta össze az esztétikát a metafizikával. Esztétikai és metafizikai szemlélete összekapcsolódásának szerves művészi kifejeződése pedig regénye, a Karnevál. Az előbb felvázolt összefüggésekben szemlélve a Karnevál arra a kérdésre ad fe887
